"…Adjatok hálát Istennek, az Atyának mindenkor mindenért, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében."
Mindenért
azért nem lehet hálát adni, ezt Pál apostol se gondolhatta komolyan!
Itt vagyunk egy világjárvány kellős közepén, arról nem is beszélve, hogy
a családom, barátaim, ismerőseim, sőt, én magam is küszködöm napról
napra, mégis mit jelent az, hogy “mindenkor, mindenért” hálát kell adni?
Felejtsem el a nehézségeket? Naív módon, szemellenzősen hajtogassam
Istennek, hogy “köszönöm a nehézségeket” holott halvány sejtelmem sincs,
hogy mi javam származhatna belőlük? Már persze ha származik belőle
javam, mert azért ez sem olyan egyértelmű minden esetben!
Kicsit
néha úgy gondolunk erre az igére, mint ami arra kötelez bennünket,
keresztényeket, hogy a körülményektől függetlenül, az érzelmeinket
megerőszakolva, anélkül, hogy igazán végiggondolnánk, hogy mi is az,
amiért érdemes volna hálát adni, köszönjünk meg Istennek mindent — a jót
és a rosszat — még ha nem is örülünk neki igazán. Működik ez
egyáltalán? Ha így teszünk, olyanok vagyunk, mint a szülinapos gyerek,
aki játékautó helyett új pulóvert kapott.
Illedelmességből megköszöni a
szüleinek, és a szíve mélyén tudja, hogy a pulóver hasznos ajándék, de
mégsem örül igazán. Te se örülsz a betegségnek, a járványnak, a
nehézségeknek… olyanért meg ne adj hálát, amiért valójában nem vagy
hálás! Ezt nevezik képmutatásnak. De akkor mégis miről beszél Pál
apostol?
Efézus
nem volt egy egyszerű hely, semmilyen szempontból. Az ókori világ egyik
csodája, a hatalmas és gyönyörű Artemisz templom és a megkérdőjelezhető
vallási gyakorlatai nagyban megnehezítették a kereszténység tanításának
és a tagok gondolati tisztaságának megőrzését. A paráznaság, a
fösvénység, a kicsapongás mindennapos dolog volt a városban, és a
negatív hozzáállás, egymás bírálgatása állandó eleme volt a gyülekezeti
összejöveteleknek. Mikor Pál arról beszél, hogy “mindenkor, mindenért”
hálákat kell adni, akkor azt mondja, az efézusiakkal együtt nekünk is:
ahelyett, hogy ilyen felesleges és romboló dolgokkal foglalkoznál, hogy
éppen ki és mit csinált, vagy hogy milyen borzalmak vannak a világban,
inkább számold össze, mi minden van az életedben, amiért hálás lehetsz!
Mennyivel felemelőbb gondolat ez, mint a másik ember méregetése.
Adjunk
hálás Istennek, hogy még élünk! Adjunk hálát, hogy van lehetőségünk
hálát adni! A rossz dolgok ellenére is. A többi pedig majd elmúlik.
Áldott napot!
Kommentáld!