Hankovszky Ferenc a feltámadás örömére, az Istennel élés fontosságára irányította a hívek figyelmét: „Azt tapasztalom, hogy nem csak azok szorulnak vigasztalásra, akik betegek vagy friss gyászuk van. Bizonyos értelemben a legtöbben vigasztalásra szoruló emberek vagyunk. Különösen ha tudjuk, hogy az Újszövetség eredeti nyelvén az a szó, amit vigasztalásnak fordítanak, azt is jelenti: ’bátorítani, reménységet önteni valakibe’.”

Mi az alapja ennek a reménységnek? Mi az, amit bizonyosan kell tudnunk ahhoz, hogy megnyugodjunk? „Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, akkor vele együtt mi is feltámadunk.” Feltámadásával Jézus rést ütött a halál falán, és akik hisznek benne, követhetik őt ezen a résen keresztül – mutatott rá a szónok. – Ez a mi reménységünk.

Ezért hisszük a Szentírás kijelentése alapján, hogy a halál nem pont az életünk végén.

Mitől függ a folytatás? Az előtte lévőktől, vagyis aki a Jézusba vetett hittel, vele közösségben, vele együtt élve tölti ezt a földi életet, az mindörökké vele lesz. Ő ott áll az ajtó előtt, és zörget. Aki kinyitja az ajtót Jézus előtt, annak ő mindenét odaadja. Ami elválaszt minket tőle, az a bűn. Ajtót nyitni Jézus előtt azt jelenti, hogy amit az életünkben bűnnek tartunk, megbánjuk. Megköszönjük, hogy erre is van bocsánat, és behívjuk őt. Ő pedig békességet ad. Pál apostol ezért vallja meg: „Tele vagyok vigasztalódással, minden nyomorúságunk ellenére csordultig vagyok örömmel” (2Kor 7,4).

Hankovszky Ferenc emlékeztetett: még a szenvedő is tud másokat vigasztalni, ha meglátja és elfogadja Isten akaratát, a történések értelmét: „Aki tehát hittel komolyan veszi, amit az Úr Jézus tanít, az látja, hogy érdemes élni, sőt érdemes szenvedést vállalni, áldozatot hozni a jó célokért; szeretni, megbocsátani, elengedni… Akkor is, ha emiatt néha bolondnak nézi a világ az embert. Csak úgy érdemes élni, ahogyan azt az Úr Jézus elénk élte, mert ennek van biztos jutalma.”

A liturgiában többek között a rehabilitációs és terápiás Boldog Scheffler János Központ, az egyházmegyei karitász, a Máltai Szeretetszolgálat szatmári kirendeltsége és az önkéntes beteglátogatók képviselői járultak a főpásztor elé a felajánlási adományokkal.

A szentmise végén Schönberger Jenő püspök megköszönte Hankovszky Ferencnek a szentbeszédet, az egyházmegyei kórház-pasztorációs irodának az ünnep megszervezését, valamint a segítő szervezeteknek, az orvosoknak, asszisztenseknek, ápolóknak, otthoni beteggondozóknak a szolgálatot, amelyet a betegek, idősek mellett végeznek.

Forrás és fotó: Szatmári Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír