Sokakat meglepett, hogy Ancsi bejelentette itt hagyja a világi életet
és elmegy szerzetesnővérnek. Szerette a családját, munkahelyét, a gyermekeket,
a plébániaközösséget. Sok hívő is értetlenül állt és sajnálták, esetleg már el
is temették.
Ilyenkor jönnek a kérdések: Csalódott a szerelemben?
Rábeszélte valaki?
Valami titkos, rejtett dolog van az életében?
Nem is könnyű ezt megérteni, mert van benne valami misztérium hasonló
ahhoz, mint mikor egy lány szerelmes lesz egy fiúba és már nem érdekeli a többi
1000 fiú csak az az egy fiú, aki a szívét rabul ejtette. Hasonlóan történik ez
az Istennel, mivel az Isten személyesen szeret minket, és egészen közel jön
hozzánk. És megtörténik, hogy valakit megigéz Jézus tekintete, szépsége, jósága
és ez annyira betölti szívét, hogy úgy érzi nem fér bele ebbe a kapcsolatba egy
fiú sem. De Isten megadja a szabadságot, annak akit meghív egy ilyen szoros
kapcsolatra. Nem kényszerít senkit arra, hogy csak az Ővé legyen, ha nem így
dönt, az Istenben nem lesz sem harag, sem bosszú, csak szeretet. Mert az Isten
csak szeretet és a szerzetesi hívatást csak akkor érdemes vállalni, ha lenyűgözött
és megérintett az Isten szeretete, ami sokkal több, mint egy emberé és egészen
más, mivel az Isten lélek.
A szerzetes nem elit katolikus keresztény, ugyanolyan esendő mint bárki,
küzdő, hús- vér ember, akit újra és újra magával ragad az Isten gyöngéd jósága
és irgalma. A szerzetes olyan ember, akit szíven talált az Isten. Egyedül ezért
érdemes elmenni papnak vagy szerzetesnek.
Csalódásból nem fakadhat boldog élet és nem is jellemző, hogy valaki ezért
választaná a szerzetesi hívatást. Ez egy tévhit. A másik tévhit, hogy olyan kis
szende, ügyefogyott fiatalok valók szerzetesnőnek, mert ott nincs élet, sem
boldogság.
Ha egy fiú megérdemel egy szép lányt akkor az Isten
nem? Vagy sajnáljuk Tőle?
Szerzetesi életem kezdetén sokszor feltették nekem a kérdést, : „Jé a
kedves nővér szokott nevetni és szabad? Soha nem értettem, hogy miért nem
nevethetnék, hiszen, ha valaki boldog akkor automatikusan jó kedve van. Isten
az élet teljessége és az igazi boldogság forrása, minél közelebb vagyunk hozzá
annál jobban megtapasztaljuk az igazi boldogságot. Az igazi boldogság nem egy
szenvedés és problémamentes állapot, hanem a tiszta szeretet és öröm túlcsordulása
a szívünkben. És ezzel ajándékozza meg az Úr azt, aki Őt választja. Ahogy nem
sajnáljuk a házasságban élőket, azért mert csak egy férfit vagy nőt
választottak egy életre és az összes többiről lemondtak, úgy nem kell sajnálni
azokat a fiatal lányokat vagy fiúkat sem, akik „CSAK” az Istent választják.
Benne mindent megkapnak és még annál is többet.
Úgy ahogy egy házasságban naponta tenni kell azért, hogy az a házasság jól
működjön, a szeretetkapcsolat élő maradjon ugyanúgy a szerzetesi életben is
naponta tenni kell azért, hogy az istenszeretet ki ne hűljön a szerzetes
szívében. A jó kapcsolat úgy marad meg a házasságban, ha a házastársak fontosak
egymásnak, sokszor beszélnek egymással és szakítanak időt egymásra. A szerzetességben
is hasonló a helyzet, mi ezt a beszélgetést imádságnak hívjuk, és ezért is van
sok imádság a szerzetes életében és ezért van az, hogy bizonyos dolgok
nincsenek egy szerzetes életében. Az Istennel való kapcsolat kap prioritást és
minden ennek rendelődik alá.
Mi van akkor, ha valaki elmegy szerzetesnek és mégsem
lesz az, meggondolja magát?
Ismét jönnek a kérdések, ítéletek: miért jött haza? biztos nem bírta stb.
A rendbelépéstől az örökfogadalomig hosszú út vezet, ez kb. 6-8 év. Ez az
időszak pont ezért olyan hosszú, hogy a fiatalnak legyen ideje átgondolni
hívatását és ha esetleg felismeri, hogy más az ő útja szabadon elmehet.
Ha valaki ebben az időszakban megy el semmi tragédia nincs, hiszen a
jelöltidő és a noviciátus ezért vannak, hogy jobban felismerjék hivatásukat.
A szerzetesi élet egy közösségi élet, melyben az Isten után ott van egy
közösség, aki engem befogad. Ez a közösség emberekből áll. A hivatás másik
fontos összetevője, hogy a közösség igent mond rám, befogad és az új tag is ismerkedik
a közösséggel, tanul beilleszkedni.
Szerzetesnek csak testileg-lelkileg egészséges fiatalt lehet felvenni, mert
a szerzetesi élet és ezen belül a közösségi élet komoly alkalmazkodó- és
teherbíró képességet kíván.
Nálunk, Ferences Szegénygondozó Nővéreknél a Rendbelépést megelőzi egy
hosszabb ismerkedési időszak. Pl. van egy fiatal lány, valami mocorog benne, de
még ő sem tudja mi az és eljön hozzánk lelki napra, aztán nyáron a
lelkigyakorlatunkra, utána mindegyik házunkba elmegy egy-egy hétre, hogy lássa,
kipróbálja ezt az életet, tartja velünk a kapcsolatot és ezek a találkozások
segítik őt, hogy dönteni tudjon. Ha úgy érzi, hogy ez az amire ő vágyik kéri a
felvételét a Közösségbe.
A Tanács meghallgatása után az általános főnöknő dönti el, hogy felvételt
nyert-e az illető.
A felvétel után megkezdődik a jelöltidő, ami 1-2 év. A
jelöltidő alatt a fiatal beköltözik a Közösségbe és ismerkedik a szerzetesi
élettel, részt vesz a különböző szolgálatokban. Ebben az időszakban a
jelöltmesternő kíséri, aki számára tanításokat tart. Ahhoz, hogy a szívében is
meg tudjon érkezni a közösségbe és elcsendesedjen az imában, szükséges, hogy
felvegyen egy távolságot az addigi életterétől.
A jelöltidő egy nagyon szép és izgalmas időszak, még minden az újdonság
erejével hat, sok közös program, esemény és feladat színesíti. Emellett egy
küzdelmes időszak, hiszen sok új dolgot kell megtanuljon, megszokjon,
elfogadjon, amit eddig nem csinált, vagy teljesen másképp csinált.
Kommentáld!