Mozgalmas nap volt mögöttünk, Jézus olyan csodát tett, amit álmunkban sem gondoltunk volna. Több mint 5000 embert látott vendégül 5 kenyérből és két halból! Aztán minket sietve hajóba parancsolt, hogy menjünk át a túlpartra…

Nem értettem az egészből semmit. Mire ez a nagy sietség? Kicsoda Jézus? Olyan csodákat tesz, mint senki ezelőtt, de mégsem lép fel, mint Messiás. Nagy nehezen elindultunk, de valahogy a hajónak sem akaródzott az utazás. Szembeszél fújt, iszonyú lassan haladtunk, a ránk boruló sötétben küzdöttünk az elemekkel.

Pirkadatkor a part pedig még mindig nagyon messze volt. Kimerültünk teljesen, mikor egyszer csak megpillantottuk Őt a távolban. Jézus jött felénk. Gyalog. Járt a vízen… Döbbenet, hitetlenség és rettegés kavargott bennem. Tényleg Ő az, nemcsak egy kísértet? Vagy csak a kimerültség játssza velünk aljas játékát?

Őrült ötlet futott át az agyamon, és nekem ami a szívemen, az a számon, úgyhogy ki is kiáltottam magamból: Ha tényleg te vagy, parancsold meg, hogy odamehessek hozzád a vízen! És Ő megengedte. Őszintén, akartam a vízen járni. Meg akartam tapasztalni Jézus hatalmát, mert ha Ő tényleg az, akinek időről időre hiszem, akkor megteheti. Vettem egy nagy levegőt, és kiléptem a hajóból. A szívem a torkomban dobogott, remegtek a lábaim, de Ő kinyújtott karral, bátorítóan nézett rám, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lett volna. Le sem vettem róla a tekintetem, így tettem felé egyik lépést a másik után. Csak Rá néztem, és jártam a vízen!

Az egyik pillanatban egy hatalmas széllökés majdnem felborított, meg akartam valamiben kapaszkodni, de nem volt körülöttem más, csak a tajtékzó tenger. Szemeim elvesztették Jézust, csak a szelet láttam, ahogy sötét hullámokat korbácsol, a sejtelmes félhomályban minden olyan ijesztő és halálos volt. Hirtelen elborított a félelem, és ekkor éreztem, hogy süllyedek. Ösztönösen vettem egy nagy levegőt, és segítségért kiáltottam: Uram, ments meg! Azt hittem, itt a vég, és örökre elnyel a tenger. Ez volt az utolsó meggondolatlan tettem. Már majdnem elmerültem teljesen, amikor egy erős kar megragadott, és kiemelt a mélységből. Köhögtem, prüszköltem, szemeim előtt minden homályos volt, szívem majd kiugrott a helyéből, de kezei biztosan tartottak, hangja pedig visszahozott a valóságba: „Miért kételkedtél?”

Tényleg, miért? Láttam Jézust, amikor a halottnak visszaadta életét, láttam őt betegeket gyógyítani, ördögöket űzni, megetetni 5000 éhes embert. Láttam, amikor a reménytelennek visszaadta hitét, amikor kegyelme szabaddá tette a megkötözöttet, amikor szavára elmúlt minden félelmünk. Miért kételkedtem?

Jézus hatalmasabb a tengernél, a szélnél, a viharnál, a tajtékzó hullámoknál, a rám leselkedő összes veszélynél, a halálnál. Jézus Isten Fia, a Messiás!