Egy tanító személyes tekintélye elengedhetetlen

“Repetitio est mater memoriae” – károgta gyakran. “Az ismétlés a memória anyja”, vagy ahogyan mi jobban ismerjük: Az ismétlés a tudás anyja.

A. C. Fabian domonkos atya, aki csaknem 50 éven át tanított logikát és arisztotelészi-tomista filozófiát a winonai Szűz Mária Egyetemen (Minnesota állam), híres volt arról, hogy újra és újra ismételte osztálytermi aforizmáit. Ezeket a kis frázisokat róla fabianizmusoknak neveztük el. Volt egy 72 szavas mantrája is, amit minden órán elismételt, ezt még ma is el tudom mondani egyetlen hiba nélkül, noha már több mint egy évtizede nem járok az óráira.

P. Fabian rendkívüli tanár volt, nem azért, mert a legújabb módszereket használta volna, vagy ismerte volna az összes divatos tudományos trendet. Osztálya valójában éppen az ellenkezője volt. P. Fabian felejthetetlen tanár volt, mivel tudta, hogy a tanítás nem az ő életéről vagy képességéről szól. Az osztályban ő volt “Fabian mester” és mi mindnyájan “Bölcsesség Asszony csapata” voltunk. Ő volt az Igazság kötelességtudó szolgája, önmaga eltűnt az árnyékban és engedte a diákjait, hogy belepillantsanak, sokan először életükben, az élet legmélyebb misztériumaiba.

MIndazonáltal egy tanítónak a személyes tekintélye a legfontosabb. P. Fabian hangja nélkül, a szemében égő tűz nélkül, vagy mellettünk való kitartása nélkül nem szeretném a filozófiát annyira, mint így.

Egy jelenlevő és személyesen önmagát adó tanító szerepe elengedhetetlen a nevelés során. Luigi Guissani olasz filozófus és nevelő állítja: “Nevelni annyit jelent, mint felkínálni egy javaslatot, ez a javaslat eléri a hallgató szívét, de csak akkor mozgatja meg, ha ez olyan energiával történik, ami a nevelő jelenlétéből származik. A tanító nem csak egy oktató, a tanítónak példaképnek kell lennie.”

Az evangéliumokban halljuk, ahogy a tömeg csodálkozik Jézus tanításán. Márk így tudósít erről: “Szombaton Jézus bement a zsinagógába és tanított. Az emberek csodálkoztak tanítását, mert úgy tanított, mint akinek hatalma (az angol fordításban: tekintélye – a ford.) van, nem úgy, mint az írástudók”. (Mk 1, 21-22) Jézus tanítói képessége rendkívüli volt, sokan meghallották és felismerték, hogy az evangélium valami újat kínál.

Mint tanítványok meg vagyunk híva arra, hogy Jézus különleges minőségű tanítását kommunikáljuk. Jézus tanítása nem olyan, mint akármi más. Több, mint retorikai képesség vagy jól szervezett tartalom, az Úr az élet teljességére hív bennünket, arra, amit másképp nem ismernénk, felfedve számunkra még a legmélyebb titkokat is önmagunkról. Ahogy a II. vatikáni zsinat tanítja: “Az ember misztériuma csak a megtestesült Ige misztériumában világosodik meg igazán”

 (GS 22). Jézus tanítása átvisz minket a szenvedés sötétségén, a halálon, a jelentés és az érték kérdésein, és elvezet minket a teljes életre!

Egy olyan kultúra közepette, amely egyre inkább elnyomónak és idejétmúltnak tartja az evangéliumot, kell, hogy legyen bizalmunk Krisztus tanításában. II. János Pál ezt írja:

(Nevezetesen azt a lelkiismereti kötelezettségünket hangsúlyozzuk, amely az igazsággal kapcsolatos – kiegészítés ugyanonnan, a ford.) Azzal az igazsággal, melynek az Egyház krisztusi alapításánál fogva őre és tanítója, mert a Szentlélek különleges oltalma támogatja, hogy hűségben tudja őrizni ezt az igazságot és a maga teljes egészében tudja tanítani. E feladat végzése közben magára Krisztusra tekintünk, aki az Evangélium első hirdetője, aztán az apostolokra, a vértanúkra és a hitvallókra figyelünk. (Redemptor Hominis 12., 1979)

Az evangélium Jézus tanítása, amely minden emberi élet szentségét, a foglyok szabadságát, a szegényekkel való együttérzést és a bűnösökkel szembeni irgalmat hirdeti; egyedül ez visz minket a teljes és tartós boldogsághoz.

Újra és újra elmesélik nekünk Jézus csodáinak történeteit. Gondolhatnánk a kenyérszaporításra, a nagyszámú gyógyításra, a víz borrá változtatására, Lázár feltámasztására. Mi a célja ezeknek a csodáknak? Hogy benyomást tegyenek ránk? Hogy megindítsák a szívünket?

Krisztus csodái megmutatják tanításának igazságát.

 Ezek az események, amelyek a normál természeti rend felfüggesztései, azt tanítják meg nekünk, hogy Krisztus valóban úgy gondolja, ahogy mondja. Az ő tanítása egyszerű, gyengéd és megélt. Ő megtestesítette mindazt, amit tanított. Krisztus parancsol, és az őt hallgatók: a tenger szele, és ugyanígy az emberi szív, engedelmeskednek.

Krisztus tanítása nem csak az ereje kimutatásán vagy a népszerűsége elismerésén alapul. Még kevésbé alapul a meggyőző bemutatáson vagy a megindító szónoki képességeken . Krisztus azzal a tekintéllyel tanít, hogy benne, saját személyében megtestesül az Igazság, amit tanít.

Minket, tanítványokat nem szabad, hogy megingasson más tekintély, más tanítás. Jézus evangéliumának üzenete tökéletes, élő és igaz! Csak Krisztus, az Út, az Igazság és az Élet képes megválaszolni a kérdéseket, amelyek az emberi szívben felmerülnek. A tanítvány szerepe, hogy tudja, szeresse és kiteljesítse ezt a tanítást, amit az egész világnak tudnia kellene.

Soha ne riadjunk vissza attól, hogy hirdessük Krisztus tanítását!

Fordította: Erdős Attila atya
Forrás: Aleteia