2004 márciusából egy gondolat sor:

Az idei évben Húsvét misztériuma – Jézus Krisztus szenvedése, halála és feltámadása – Mel Gibson filmje, a „Passió” révén a világ központi témájává lépett elõ a média segítségév el. Megdöbbentõ, hogy a fogyasztói társadalom elanyagiasodott és ellelketlenedett felfogása közepette ilyen tömegeket mozgatott meg a 2000 éves, már sokszor feldolgozott „Jézus-sztori”. Úgy látszik, hogy még ma is aktuális, mert sok embert megmozgatott pro és kontra. A katolikus egyház az evangéliumokról valaha készült leghitelesebb mûnek tartja a filmet, amely új dimenzióba helyezi a hívek és Jézus Krisztus kapcsolatát. A Vatikán szerint „a film a mûvészet és a hit diadala.”Mi a Jézus Krisztus szenvedése iránti felfokozott érdeklõdés oka? Vajon csak a film körüli botrány csinált ilyen nagy reklámot a Passiónak vagy valóban ekkora az igény egy százszor elmesélt történet újabb feldolgozására? Halott és elfelejtett dolgok, témák és személyek nem tudnak ilyen hatást kifejteni. Olyan érzése van az embernek, mintha az apostolok korában lenne, egy aranykor utáni Róma dekadenciája közepette, amikor a kereszt botránya megmozgatta és megváltoztatta a világot. Mintha Szent Pál apostol szavai elevenednének meg: „Mi azonban a megfeszített Krisztust hirdetjük: Aki a zsidónak ugyan botrány, a pogányoknak meg oktalanság, De a meghívottaknak, akár zsidó, akár görög: Krisztus, Isten ereje és Isten bölcsessége.” (1.Kor.1,22.-24.)Az egyház igehirdetésében mindig is kiemelt helyet kapott a kereszt teológiája (Jézus szenvedése és halála). A világban jelen lévõ rossz által az ember saját életében tapasztalja a bûn következményeit, nyomorát. Isten éppen errõl a szabad akaratból választott vakvágányról szeretné letéríteni az embert, ami már elõre vetíti az ember és a világ önpusztítását. Nem szabad akaratunkon erõszakot téve akar külsõ törvényeket ránk erõltetni, hogy ezáltal jobbak legyünk, saját fia, Jézus Krisztus által szeretne meggyõzni bennünket, hogy hallgassunk az Õ szavára, és ne legyünk kemény szívûek, hanem gondolkodásmódunkban változzunk meg és váljunk olyan emberré, akiben Istennek kedve telik. Az út nem könnyû, mert áldozatos életet kíván a hitben: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét, és kövessen engem.” Az áldozatnak és a szenvedésnek önmagában nincs értéke és értelme, mert ott van állandóan a kérdés: miért? Ezért is menekül sok ember elõle. Jézus szenvedésének és kereszthalálának is csak a feltámadás fényében van értelme. „Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsõségében?” (Lk.24,26.) Jézus meg akar tanítani, hogy az életben csak a megharcolt és megküzdött dolgoknak van igazi értéke, és a harc, küzdelem és szenvedés után mindig feltámadás jön, akkor is, ha sokszor kilátástalan a helyzet. Jézussal nem ez történt? Az Õ szenvedése és kereszthalála életének csõdje, de a feltámadás fényében minden átértékelõdik, más fényt kap. Ezt pedig azért vállalta, hogy értelmet adjon a szenvedésnek, és a halálban ne az elmúlást lássuk, hanem az örök élet kezdetét. Aki hittel végigjárja az élet keresztútját, azt Isten részesíti fia dicsõségében, a feltámadásban.