„Ezután
így szólt hozzájuk: Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az
evangéliumot minden teremtménynek! Aki hisz, és megkeresztelkedik,
üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik.”
Szeretek
történeteket hallgatni, olyanokat, amiket a beszélgetőpartnerem élt át.
Gyerekkoromban számtalanszor kértem a nagyapámat, mesélje el, hogyan
került az Alföldről a Balaton mellé (röviden: mert a bányán nincsen
ablak), hogyan dobta bele a dédapám a kártyapaklikat a tűzbe, mikor a
nagymamámék összevesztek, mert a húga nem tudott veszíteni, vagy hogy
apám újpesti gyerekként hogyan lehetett mégis vérbeli Fradi szurkoló.
Szeretem
hallgatni, ahogy párok elmesélik megismerkedésük történetét, ahogy az
anyatársaim a szüléseikről mesélnek szépet és fájót egyaránt. És
szeretem hallgatni, ki hogyan találkozott Istennel.
Az
evangélium is egy történet. A határtalan, lehetetlent nem ismerő
szeretet története, ami csak arra vár, hogy megismerd. Elolvasd,
meghallgasd, kicsoda is Isten valójában, hogy Ő kész volt emberré lenni
azokért, akik fellázadtak ellene, kész volt a végsőkig elmenni értük,
meghalni egy szégyenteljes kivégzőeszközön. Ártatlanul. Egy történet
arról, hogy az Alkotód találkozni szeretne veled, a barátod szeretne
lenni, a társad nemcsak egy bizonyos ideig, hanem örökké.
Egy
történet arról, hogy nem a véletlen szüleménye vagy, hogy Neki
számítasz, és célja van veled. Azt szeretné, ha rajtad keresztül mások
is találkozhatnának Vele, és végre megismerhetnék Őt olyannak, amilyen
valójában. Ma reggel Isten arra kér téged, hogy add tovább az
evangéliumot, ezt a történetet, de ne úgy, mint egy betanult leckét,
száraz tananyagot, hanem mint a te történetedet Istennel. Az
evangéliumot, ami már a tiéd.
Mondd, hogy hangzik ez?
Áldott napot!
Kommentáld!