„Azért hagytalak Krétán, hogy rendbe hozd az elintézetlenül
maradt ügyeket, és presbitereket állíts szolgálatba városonként, ahogyan
meghagytam neked.”
Te megtaláltad már az életfeladatod? Úgy értem, hogy azt a
célt, amire képes vagy időt, energiát vagy akár pénzt is áldozni csak azért,
hogy elérd?Felismerted-e már azt a feladatot az életedben, amiért
megszülettél?
Isten minden embernek adott egy küldetést, egy
feladatot, amelyet születése pillanatában megkapott és élete végén elszámol
vele. Vannak olyanok, akik a segítői feladatot kapták, egészségügyi dolgozók,
szociális gondozók, lelkészek, olyan emberek, akik arra tették fel az életüket,
hogy az embereket testileg és lelkileg ápolják, gondozzák és segítsék.
Vannak
olyanok, akik a szónoklás ajándékát kapták, amivel emberek ezreinek tudják
bemutatni Isten végtelen szeretetét és kegyelmét. Megint mások a természet
szeretetét kapták és azt, hogy értenek a növényekhez, különös érzékük van azok
gyógyító felhasználásukhoz. Vannak olyanok is, akik az állatok
megmentésére tették fel az életüket, vagy könyveket írnak, hogy átadják a
tudásukat az utókornak.
Természetesen rengeteg mindent fel lehet ide sorolni, a
pedagógustól indulva a kiváló szakácson át egészen a falu végén élő bácsiig,
akinek az a feladata az életben, hogy gondozza és szeresse beteg feleségét.
Mindannyiunknak megvan az életfeladata, az a konkrét dolog, amiért
megszülettünk, amiért Isten fontosnak tartotta, hogy éljünk. Valószínűleg
minden másképp alakulna, ha te, a férjed/feleséged, gyermeked, testvéred,
unokatestvéred vagy akár csak a szomszédod nem születik meg és még ha nincs is
valamelyik közvetlen kapcsolatban veled, az élet nélkülük mégis egészen más
lenne. Mindegy, hogy kis feladat vagy nagy feladat, fontosnak érzed vagy
kevésbé, hidd el, hogy értékes részét képezi Isten tervének minden olyan
feladat, amivel megbíz bennünket.
Titusz fiatal kora ellenére nagy feladatot kapott,
vezetőket, presbitereket kellett találjon, akik végzik a városban lévő szolgálatot
és minden ügyet intézzen el. Gondolod, hogy Titusz első reakciója az volt, hogy
„persze, sima ügy lesz”. Nem hinném. Természetes reakció, hogy egy-egy feladat
előtt kapkodjuk a fejünk ide-oda és hirtelen nem tudjuk mit tegyünk. Isten
viszont nem ruház ránk olyan feladatot, amit ne tudnánk megoldani vagy
megtenni. A mai feladat az lesz, hogy megtaláljuk és elkezdjük megvalósítani
Isten életünkre vonatkozó tervét az Ő segítségével.
Áldott napot!
Kommentáld!