Mit jelent, hogy Isten kezébe tesszük le az irányítást, és már nem akarunk a saját igazunknak, akaratunknak, elgondolásunknak érvényt szerezni? Hogy lehet valóban megnyugodni, akár nehezebb körülmények között? Révész Szilvia író gondolatait szemlézzük.

Jézus arra bátorít, hogy tanuljunk tőle szelídséget és alázatot, mert így megnyugvást találunk a lelkünknek.

Nyugodt lélek. Kiegyensúlyozott. Békés. Biztonságban lévő. Megelégedett.

Micsoda áldás, amikor így telnek a napjaink!

Amikor a külső körülményektől függetlenül Jézusnál megnyugvást lelünk, és ebben a nyugalomban folynak a napjaink, mennek a dolgaink. De sokszor milyen kevés kell ahhoz, hogy kibillenjünk a nyugalomból, hogy a lelkünk elveszítse stabilitását, és az érzelmeink, szavaink és cselekedeteink a bennünket körülvevő lelkületek sodrásába keveredjenek. Elég, ha fáradt az ember, kimerült, lemerült, és rögtön nyitottabbá válik a bántó beszédek, negatív gondolatok vagy heves indulatok előtt. Nem véletlen, hogy Jézus erre is hív: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.” (Máté 11:28.) Nála van értelme a fáradtságot letenni, neki van értelme elmondani mindazt, ami megterhelt az elmúlt napokban. Ő megnyugvást ad. Nála nyugalmat talál a lélek. Nemcsak megkönnyebbülést, néhány nyugodt pillanatot, egy pozitív élményt – tartós nyugalmat, megnyugvást.

Jézus azonban a nyugalom titkát is megosztja velünk. Meg kell tanulnunk tőle két dolgot: a szelídséget és az alázatot. Tanulni azt kell, ami nem alapfelszereltség, ami egy tudatos odaszánás, folyamatos odafigyelés következményeként épül be az életünkbe. Miért nekünk kell szelídséget és alázatot tanulni, amikor mások jönnek indulatokkal és önzéssel telve? Mert másokon nem tudunk változtatni. Az egyetlen amit tehetünk, hogy a saját hozzáállásunkon dolgozunk. Határokat húzunk és a szelídséget és alázatot választjuk. Mert a szelídség és az alázat a Lélek azon gyümölcsei, melyeket megteremve hosszabb távon,

nehezebb körülmények között is meg tudjuk őrizni lelkünk nyugalmát.

Akkor is, ha ez nem mindig könnyű, akkor is, ha ösztönösen mi is inkább az igazunkért harcolnánk, és gyorsabb “győzelemnek” tűnne a másik azonnali megsemmisítése, elhallgattatása a vitában.

Csak épp ezek soha nem hoznak nyugalmat, békét, örömöt a léleknek. A miénknek és a másokénak se. Krisztus követőiként nekünk más út adatik, egy másfajta nyugalom felé. Ezek a helyzetek olyan leckék, ahol a szelídséget és az alázatot tanulhatjuk attól, aki erős példát adott nekünk ezekből. Jézustól. Ezek a leckék, vagy épp a vizsgák. Nem elméleti, hitbeli megvallásai annak, hogy van-e bennem szelídség és alázat, hanem nagyon is valóságos, időnként fájó és megalázó átélései annak, mit jelent, hogy Isten kezébe tesszük le az irányítást, és már nem akarunk a saját igazunknak, akaratunknak, elgondolásunknak érvényt szerezni, mert a Krisztus-követésünk nem egy másik, elméleti, vasárnapi valóság, hanem a mindennapi küzdelmeinkben, konfliktusainkben, döntéseinkben és reakciónkban ölt testet mindaz, amit Krisztustól tanulunk. Ennek a megélése valóságos nyugalmat ad a léleknek. Még akkor is, ha átmenetileg az ember vesztesnek látszik.

Forrás: Révész Szilvi – Facebook