A tényleges pihenésben az a trükk, hogy tudjuk, miért tesszük. Mit jelent ez?

A pihenés legyen könnyű, nem igaz? De Ferenc pápa szerint nem az, mert tudnunk kell, hogyan tegyünk különbséget az igazi és a hamis pihenés között. A pápa 2018-ban hívta fel a figyelmet erre a szükségszerű megkülönböztetésre, amikor a Tízparancsolatról tartott katekézis-sorozatot. Tanítása ma újra időszerű.

“A mai társadalom szomjúhozik a szórakozásra és az ünnepekre”

– mondta a pápa, aki rámutatott, hogy felfogásunk szerint a pénzkeresés arra való, hogy ki tudjunk szakadni a munkából és szórakozni tudjunk.

“Az életről ma uralkodó felfogás súlypontja nem a tevékenységen és az elkötelezettségen van, hanem a menekülésen”

– mondta.

Ferenc pápa arra figyelmeztetett, hogy ezzel a mentalitással egy olyan kielégületlen élet felé csúszunk, amelyben

“a szórakozás csak elkábít; nem pihentet, hanem elidegenít, és ténylegesen a valóságtól való menekülést jelenti”.

Az emberek még soha nem pihentek annyit, mint ma, de még soha nem tapasztaltak annyi ürességet, mint ma! Vannak lehetőségek a szórakozásra, a kimozdulásra, a világjárásra, az utazásokra; de ez a sok minden nem adja meg a szív teljességét. Igazából nem nyújtanak pihenést.

Mi ad pihenést?

A harmadik parancsolat szavai segítenek nekünk, mert megmutatják, hogy mi is a pihenés valójában. Ez a parancsolat indítékot ad. Az Úr nevében való pihenésnek pontos oka van.

„Isten látta, hogy nagyon jó mindaz, amit alkotott.” (Ter 1, 31) 

Így kezdődik a nyugalom napja, amely Isten öröme mindazért, amit teremtett. A szemlélődés és az áldás napja.

Mi tehát a pihenés e szerint a parancsolat szerint?

A szemlélődés pillanata, a dicsőítés pillanata, nem pedig a menekülésé. Ez az az idő, amikor rátekintünk a valóságra, és azt mondjuk: Milyen szép is az élet!

Isten kinyilatkoztatja, hogy a pihenéshez az embereknek valójában nem a valóság előli menekülésre van szükségük. Sokkal inkább olyan pihenésre van szükségük, amely a valóság áldása.

Ezért áll a heti pihenőnap középpontjában az Eucharisztia, a “hálaadás”.

Ez az a nap, amikor azt kell mondanunk Istennek: Köszönjük, Uram, az életet, az irgalmadat, minden ajándékodat. A vasárnap nem arra való, hogy a többi napot elfelejtsük, hanem az emlékezés, az áldás és az élettel való megbékélés napja. A vasárnap az a nap, amikor megbékélünk az élettel, és kimondjuk: az élet értékes; nem könnyű és néha fájdalmas, de értékes.

Fordította: Solymosi Judit
Forrás: Aleteia