Szoktál nemet mondani szülőként gyermekednek? Isten is bizonyos dolgokra nemet mond nekünk. Talán így könnyebben megértjük, hogy miért…

Fiatal szülőként tapasztalom nap mint nap, hogy hányszor mondok nemet gyermekemnek. Pedig még járni és beszélni sem tud, mégis ahogy fedezi fel a lakást, elég sűrűn szoktuk neki mondani, hogy ezt vagy azt nem szabad. Természetesen azért, hogy védjük őt a bajtól. Hiszen jogosan nem szeretnénk, ha megütné magát vagy leesne az ágyról.

Ez a szülői szerep kicsit elgondolkodtatott a napokban: Isten is szól nekünk, hogy ezt vagy azt ne csináljuk. Sokszor érezhetjük azt, hogy keresztényként korlátok közé szorul az életünk, ha Isten tanítása szerint szeretnénk élni. Pedig ezek ugyanolyan „korlátok”, mint amikor gyermekünknek azt mondjuk valamire, hogy nem szabad. Ugyanis Isten is azt szeretné, ha nekünk jó lenne, és azért mondja nekünk bizonyos dolgokra, hogy „nem szabad”, mert ezzel szeretne védeni minket attól, hogy megsérüljön a lelkünk, attól, hogy a bűn útján járva elessünk.

„Ne uralkodjék tehát halandó testeteken a bűn, és ne engedelmeskedjetek kívánságainak.” (Róm 6,12)

– mondja Pál a Rómaiakhoz írt levelében.

Vannak olyan esetek, amikor csak utólag jövünk rá, hogy bűnt követtünk el, de biztos mással is megtörtént már hasonló, amikor már előtte érezte, hogy nem Isten akarata, amit tenni szeretne. Amikor egy belső hang mondja nekünk, hogy „nem szabad”. Aztán mégis megtesszük, mint ahogy a kisgyerek is sok mindent megtesz a szülői felszólítás ellenére. Végül pedig, ahogy ő is elveszíti az egyensúlyát és megüti magát néha, úgy esünk el mi is bűneinkben, hiába éreztük, hogy Isten szólt nekünk, hogy ezt ne tegyük.

Ezt követően azonban, mint ahogy a szülők felsegítik gyermeküket, Isten is ezt teszi velünk, ha engedjük neki, hogy felhúzzon bennünket. Hiszen ő atyai gondoskodásával mindig visszavár minket, akárhányszor esünk el, akárhányszor sértjük meg lelkünket. Ez a végtelen szeretete az, amely mindig erőt kell, hogy adjon számunkra, ha úgy érezzük, nem tudunk felállni…