"Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!"
Az 1979-ben bemutatott Brian Élete című film egyik gyakran idézett jelenetében a fennálló római hatalom ellen szövetkező zsidó nacionalista lázadók csoportja éppen a "titkos" rejtekhelyükön tervezgeti, hogyan támadják meg elnyomóikat az éjszaka leple alatt. "A rómaiak kiszipolyoztak minket, apáinkat, apáink apáit és apáink apáinak apáit is" — mondja a csapat vezetője, és a hangulat fokozása érdekében felteszi a kérdést — "és mit adtak nekünk mindezért cserébe?"
A jelenet humora a következő beszélgetés. A jelenlévő felkelők egymás után kezdik sorolni: a vízvezetéket, a csatornázást, az utakat, az öntözést, a gyógyászatot, az oktatást, a bort, a népfürdőket, a közbiztonságot. Ezeken kívül? Semmit.
Valahogy így vagyunk sokszor mi is Istennel, és a 136. Zsoltár ezt a hozzáállásunkat célozza meg zsigeri módon. A zsoltárt többféleképpen is felosztható, de a legszembetűnőbb a versszakok ritmusossága mentén "kettészelni". Minden első sor új információt tartalmaz arról, hogy mit tegyünk mi, válaszul arra, amit tett Isten értünk. Ebből kiderül, hogy Isten hálára és dicsőítésre méltó, mert ő teremtett mindent, ő vezette ki Izraelt Egyiptomból, segített győzni a harcokban, és ő tartja fenn az életünket.
Ez a zsoltár egy rémálom annak, akit felkérnek, hogy igehirdetés előtt felolvassa a pulpitusról, mert a versszakok második sora mindvégig (huszonhatszor!) ugyanaz. "...mert örökké tart szeretete!" Ez a négy szó megtöri a vers folyamát, és időbe telik, hogy megértsük: ezt a zsoltárt soha nem csak egy ember olvasta fel. A versszakokban a dicsőítés vezetője és a nép egymásra válaszolgatnak, és míg a pap okokat sorol, amiért Isten méltó a dicséretünkre, addig a nép válasza Isten jellemének alapját ismétli.
Minden, de minden, amivel bírunk, Isten ajándéka, ezt sose felejthetjük el! És hogy miért ad nekünk ennyi mindent? Hát azért, ...
"...mert örökké tart szeretete!"
Áldott napot!
Kommentáld!