Jézus feltámadása után a mennybe ment, mennybemenetelének ünnepe arról szól, hogy saját hatalmánál, isteni erejénél fogva felemelkedett a mennybe. Az ünnep latin elnevezése Ascensio, az ascendo igéből, amelynek jelentése: fölmegy, felemelkedik. A húsvétot követő negyvenedik napon, áldozócsütörtökön ünnepeljük. (Mivel változó ünnep, napja legkorábban április 30-ára, legkésőbb pedig június 3-ára esik. Egyedülálló magyar nevére az ad magyarázatot, hogy egészen 1918-i ez a nap volt a húsvéti szentáldozás határnapja.) Jézus mennybemeneteléről a Bibliában a következő helyeken olvashatunk: ApCsel 1, 4-11, Mk 16, 19, Lk 24, 50-53.
A mennybevétel (latinul assumptio, az assumo igéből, melynek jelentése: magához vesz, magához emel) ünnepe Szűz Máriával kapcsolatos, és augusztus 15-ére esik. Mária isteni erővel, nem saját erejével vétetett fel a mennybe, a két kifejezés között ez a különbség. A Szentírás közvetlenül nem tesz említést erről, de az ünnepet az 5-6. században már biztosan megtartották. 1950. november 1-jén XII. Piusz pápa hirdette ki a Munificentessimus Deus kezdetű apostoli konstitúcióban azt a hittételt, hogy a Boldogságos Szűz Mária, befejezvén földi életét, testével és lelkével együtt felvétetett a mennyei dicsőségbe. A Katolikus Egyház legnagyobb Mária-ünnepe, Magyarország védőszentjének napja, sajátosan magyar elnevezéssel Nagyboldogasszony ünnepe.
Kommentáld!