“Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében…”
Olyan
jó, mikor csak egyszerűen hátradőlhetünk, és azt mondhatjuk, hogy
végeztünk a munkánkkal. Hiányzik az a fajta munkavégzés, ahol a napom
végeztével el tudom mondani, hogy megtisztítottam egy autót a rozsdától,
vagy kicseréltem öt szélvédőt. Jó az, amikor befejeztünk egy munkát.
A
kereszténység nem így működik. Nem tudod befejezni a kereszténységet.
Ha egyszer valaki Istent követi, akkor az nem az út vége, csak az eleje.
Pedig mennyivel jobb lenne, ha a Biblia azt írná, hogy azzal a
lendülettel, hogy megismerted Istent, már jó helyen vagy. Valaki kezet
fogna velünk, gratulálna, fellebbenne a “The End” felirat, és tudnánk,
hogy boldogan éltünk míg meg nem…
Jézus
azonban nem egy ilyen képet mutat nekünk. Mennybe menetele előtt egy
feladatot bíz a tanítványokra. Azokra az emberekre, akik három és fél
évig mellette voltak, megannyi nehézségen mentek keresztül, és
küzdöttek, most végre hátra dőlhetnének a nagy izgalmak után. Jézus
viszont nem ezt tartogatja számukra. A Megváltó tervében nem ez van
benne.
Jézus
szavai ma is ugyanolyan súlyúak, mint kétezer éve. Menj el, és tegyél
tanítvánnyá mindenkit (aki még nem az)! Nem az a feladat, hogy a
próféciákkal rémisztgesd az embereket! Nem az a feladat, hogy oktass ki
mindenkit az egészséges életmódról! Indulj el! Kelj fel a kényelmes
foteledből, és tegyél Jézus tanítványává mindenkit!
Menj, és mutassd be Jézust az embereknek!
Áldott napot!
Kommentáld!