“Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt”
A vallás egy csúnya szó. Amikor valaki megtudja, hogy keresztény vagyok, akkor általában az első kérdés, hogy milyen vallású vagyok. Bevett válaszom nemes egyszerűséggel, hogy “keresztény”.
A vallással kapcsolatban rengeteg negatív előítélet van, azért, mert az évszázadok során az emberek lépten nyomon lejáratták. Nem csak a kereszténységet, hanem magát a szót is. Az, hogy vallás, egyet jelent az inkvizícióval, az eretnekek elégetésével, a könyvégetéssel, a tudatlansággal, a mohósággal, és még lehetne sorolni hány száz egyéb hibával, amit nem felejtünk.
Még jó, hogy Jézus sem felejt. Az általa használt “vallás” szó, nem ugyanaz amire mi szoktunk gondolni. Jézus az eredeti szép jelentést használja. Vallás, mint vallomás. Vallás, mint vállalni azt, akiben hiszek. Vallás, mint felvállalni az esetleges negatív hangokat, furcsa tekinteteket, vagy kellemetlen megjegyzéseket, legrosszabb esetben pedig a kérdéseket.
Félünk felvállalni Jézust, mert furcsák leszünk tőle. Félünk, mert nem divat. És most nem arról beszélek, nem húzzuk ki magunkat, amikor a parancsolatokról kell beszélni, és mások fejéhez vágni mit csinálnak rosszul. Azt szívesen tesszük. De mikor vállaltad fel utoljára, hogy Jézus a másikat hibái ellenére elfogadta (ugyanúgy a hibáid ellenére fogadott el téged is). Mikor fordultunk a másik emberhez a kegyelem szemüvegével? Mikor vallottuk meg Jézus személyét tetteinkkel úgy, hogy Őt mutassuk be, ne pedig róla beszéljünk?
Megvallani Jézust nem csak szavakkal, de tettekkel. Ez a kihívás. A jutalom viszont mérhetetlen. Próbáld ki te is!
Áldott napot!
Kommentáld!