Nagyon kedves meghívásnak tett
eleget karitászunk. Szeptember 14-én ünnepelték Mátraverebély-Szentkúton
rendjük fennállásának 85. évfordulóját a Ferences Szegénygondozó Nővérek. Mi
esztergomiak büszkék lehetünk arra, hogy Szent Ferenc családjának egy kis magyar
hajtása városunkban működik. „Aki a maga idejében jót tesz, az századokért
dolgozott.”-írja Francois Fénelon francia író – katolikus teológus, Cambrai
érseke, költő. Szerk.
A nővérek felkarolják a mai
társadalom legszegényebbjeit, visszaadva nekik az emberi méltóságukat.
Származásra, nemre, korra és vallási hovatartozásra való tekintet nélkül
szolgálják azokat, akikhez Isten küldi őket. 1927 a megalakulás dátuma. 85 év
nagyon fontos idő minden intézmény életében. Kialakulnak ez alatt a
hagyományok, szokások, melyek az intézmény belső életére meghatározó és
specifikusan jellemző tényezőkké válnak. A ferences nővérek munkáját a többet
és jobbat akarás jellemzi. Együtt dolgozva velük a halmozottan hátrányos helyzetű
gyerekek és a rászoruló családok megsegítésében, rádöbbentünk arra, hogy a
családok és a gyerekek minket is formálnak. Így válunk teljesebb emberré:
karitászosok, nővérek, családok, neveltek. A jubileum ünnepnapja előadással
kezdődött. Klarissza, Veronika és Anna nővérek ismertették rendjük történetét
egészen napjainkig. A szentmisét Beer Miklós püspök atya celebrálta, aki
mindenkit lenyűgözött kedves, szerény egyéniségével. Külön köszöntötte az esztergomiakat,
megkérve, hogy tegye fel a kezét, aki esztergomi. (Én örömömben mindkettőt
feltettem!) A lelki feltöltődés mellé finom ebédet és süteményt is kapott
mindenki. Délután a nővérek színészi képességeiből is ízelítőt kaptunk, humoros
formában, rekeszizmainkat megdolgozva adták elő a rend történetét. Olyan
meggyőzően játszották el a közösségükbe való jelentkezést, amelynek feltétele a
szeretet, a küldetéstudat, a szegények szolgálatának vágya és a betöltött 18.
életév. (Ha nem lennék kissé túlkoros, kedvem lett volna jelentkezni!) Tihamér
atya előadásával – a ferences lelkiség a 21. században- , majd szentségimádással
ért véget a nap. Balczó András, a magyar sporttörténelem egyik legnagyobb
alakjának naplójában ezt olvashatjuk: „Nem szabad csalódást okoznom az embereknek,
akik bíznak bennem. Örömet kell szereznem nekik, melynek egyetlen útja van: a
sok és okosan végzett munka.” Kívánjuk a nővéreknek, hogy a sok és okosan
végzett munkájuk a Jóisten segítségével sikeres legyen, a szétkóborolt nyájat
tereljék egybe. „Hasonló a hasonlóval hamar összebarátkozik”-írja Ciceró, de a nővéreknek
a sokféle, különböző embert kell egybeterelniük. Pitti Katalin operaénekesnőtől
kaptam egyszer egy Hamvas Béla idézetet: „Rád bízok minden embert, külön
kivétel nélkül mindenkit, segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy,
mint magadra, és ne hagyd sötétben elmerülni.” A nővérek nem hagyják az embert
a sötétben elmerülni. Kívánunk további sok-sok szép évet! Az Úr áldása kísérje
munkájukat! A háromjegyű ünnepen ( 100 év) is ott szeretnénk lenni!
Recska Valéria
Kommentáld!