Olyannak lenni, mint egy gyermek? Hogyan, milyen módon és miben?
Az egyháztörténelem feljegyzi, hogy voltak olyan keresztény irányzatok, akik mindezt szó szerint értelmezték és úgy próbáltak élni és viselkedni, mint a gyermekek. Nem hordtak ruhát, nem használtak semmilyen evőeszközt, négykézláb csúsztak másztak, stb.
Aztán vannak, akik azt boncolgatják, és azon vitatkoznak, hogy vajon hány éves lehetett az a gyermek, akit az Úr odaállított a tanítványok elé. Biztos nem egy csecsemő, mert az még tudatlan, de nem is egy 3-4 éves, aki toporzékolva hisztizik és nem is egy lázadó kiskamasz. Egyáltalán fiú volt, avagy egy kislány? És kinek volt a gyermeke?
Megint mások a gyermeki erényeket veszik számba és azokat elemezgetik; a kíváncsiság, az érteni vágyás, a dolgokra, a világra való őszinte rácsodálkozás és azok kritikai kényszer nélküli elfogadása, ezeket kell magunkban erősíteni.
Olyannak lenni, mint egy gyermek?
S míg e mondatot magamban ízlelgetem, és mindig oda jutok, mint Nikodémus: Nem lehetek ismét gyermek. Nem születhetek meg újra. Nem tudom meg nem történté tenni, de még megváltoztatni sem az életemet. Hogyan lehetséges ez?
Felnézek és a hajnali derengésben látom, hogy itt áll mellettem a kisgyermekké lett Isten, aki miattam zsugorította magát ennyire össze. Aki a Világmindenség Uraként joggal sújthatna le, de ehelyett szelíden átölel, és csak szeret és szeret és szeret. Majd a fülembe súgja, hogy legyek én is olyan, mint Ő, az Isten Fia.
Áldott napot!
bejegyezte: szilárd – január 26, 2022
Kommentáld!