„Hogy
megismerjem Őt, és az Ő feltámadásának erejét, és az Ő szenvedéseiben való
részesülésemet, hasonlóvá lévén az ő halálához.”
Filippibeliekhez írt levél 3. fejezet 10. vers
Nemrég
egy idős testvérnőt kerestem fel otthonában. Beszélgetés közben egyszer csak
nyílt az ajtó és a néni kis unokája toppant be, gondolván, hogy az iskolából
hazafelé meglátogatja a nagyit.
A
szokványos kérdések (mi volt ma az iskolában?) után hamar kibukott a fiucskából,
hogy rohannia kell, mert rengeteg a tanulni való. S hogy nyomatékosítsa
mondandóját, elkezdte kipakolni a táskájából a több kilónyi könyv és füzet
halmazt.
Ekkor
eszembe jutott, hogy kisiskolásként mennyire utáltam a tanulást, sokkal
szívesebben futkároztam, játszottam barátaimmal a játszótéren semmint fenn a
szobában biflázni azt a mérhetetlen információt.
Később,
a középiskolában, a főiskolán csak még inkább rájöttem, nemcsak mérhetetlen,
hanem értelmetlen információval akarják bombázni a szürkeállományomat. És
milyen nehéz volt figyelni azon a tanórán, ami úgy kezdődött: „Bár erre nem
lesz szükségetek az életben, de nem árt, ha tudjátok.”
Most
pedig látom, hogy míg a szülők a második, a harmadik egyetem elvégzésére
bátorítják gyermekeiket, ’több lábon kell állni’ címszóval, a harminc, negyven
éves korú diplomások mégsem tudnak elhelyezkedni, mert bár sok mindent tudnak,
de a munkahelyre gyakorlat kell.
Bizony
nincs ez másképp Isten országával kapcsolatban sem. Sokan a vallást csupán egy
intellektuális rituálénak tartják. Kívülről megtanulják a Szentírás szavait, kisujjukban
van az egyházi jogszabálygyűjtemény, éjjel-nappal bújják a próféciák
beteljesedésének forgatókönyveit. Ezek a személyek elméletben már tökéletesek,
elméletben sikeres lélekmentők, elméletben tanítók, elméletben…
De
ha a tudás nem lesz ismeretté, nem leszünk mások csak jó farizeusok. Ahogy az
apostol Saulusként csak tudott Jézusról, megtanították neki Jézus szavait, hogy
miként tudja majd azokat megcáfolni. Paulusként pedig meglátva az elmélet és a
gyakorlat között feszülő ellentétet, saját maga tapasztalta, ismerte meg a
Megváltót.
Szavai
arra ösztönöznek bennünket a tudásunkat ültessük át gyakorlatba: Ne csupán a
homloklebenyünk láthatatlan részét képezze a „Szeresd az Urat”, „Szeresd
embertársadat”, hanem legyen ez életed látható része.
Kapcsolódó hírek:
MŰVÉSZEK A TEMPLOMÉRT előadássorozat MÁRIAREMETÉN
PORTUGÁLIAI SZENT ERZSÉBET
IMÁDSÁG PAPOKÉRT
CSALJ MOSOLYT JÉZUS ARCÁRA.