"Jézus azonban ezt mondta neki: "Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét?" Elvették tehát a követ, Jézus pedig felemelte a tekintetét, és ezt mondta: "Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Én tudtam, hogy mindig meghallgatsz, csak a körülálló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem." Miután ezt mondta, hangosan kiáltott: "Lázár, jöjj ki!" És kijött a halott, lábán és kezén pólyákkal körülkötve, arcát kendő takarta. Jézus szólt nekik: "Oldjátok fel, és hagyjátok elmenni!"
János evangéliuma 11. fejezet 40-44. versek
Milyen az a kapcsolat Istennel, amire leginkább vágysz? Milyen gyakran szeretnéd vele tartani a kapcsolatot? Mennyire szeretnéd megismerni őt? Szeretnél találkozni vele? Szeretnéd látni őt?
Több szakirodalom állítja, hogy az Istennel való kapcsolatunkat meghatározza a szüleinkkel, leginkább az édesapánkkal való kötődésünk. Vagyis az első kép, ami a fejünkben él Istenről, nagyon hasonlít ahhoz a képhez, ami bennünk apukánkról él. Ha ő kedves, szeretetteljes volt velünk gyermekként, akkor Istent is hasonlónak képzeljük. Ha viszont kemény, számon kérő, elvárásokat támasztó, akkor Urunkat is ilyennek gondoljuk. Legalább is az elején.
Éppen ezért ebben a történetben, én most azt szeretném, hogy Jézus Atyjával való kapcsolatára figyelnénk. Különösen arra a részre, amit csendben mond az imádságában, amit csak Isten hall: "...tudtam, hogy mindig meghallgatsz..." - mondja. Milyen rendkívüli bizonyosság ez! Tudni, hogy minden helyzetben számíthatok Rá!
A Szentírás szerint Isten jobb, hozzánk, mint a legjobb édesapa vagy édesanya. Gondoskodik rólunk, még hajunk szálát is számon tartja, velünk van örömben és bajban, hibáink ellenére is szeret minket, meghozza értünk a legnagyobb áldozatot is, hogy végül örök életünk legyen és még sorolhatnánk. Lázár feltámadásának történetében is úgy jelenik meg Urunk, mint velünk együttérző, bennünket szerető, segítő Isten. Ugyanakkor csodálatosnak találom azt, hogy Jézus milyen meghitt kapcsolatban van az Atyával és milyen összhangban tevékenykednek ebben a helyzetben Mártáért, Máriáért, Lázárért és mindazokért az emberekért, akik jelen vannak az eseményen. - Csak a körülálló sokaság miatt, hogy higgyenek...
A történetben benne van hát a kulcsa annak, hogy mi, hinni akaró, hinni vágyó, Krisztust szerető emberek hogyan kerülhetünk közel Istenhez, hogyan tehetünk szert Vele egy ilyen meghitt kapcsolatra!
Ahogy szüleinkkel való kapcsolatunk is leginkább azon múlik, hogy mennyi időt töltünk egymással, mennyire vannak összhangban vágyaink és céljaink, úgy Istennel kapcsolatban is hála az égnek, hogy minél közelebb kerülünk Hozzá - minél több tapasztalatot szerzünk vele, olvassuk a Bibliát, imádkozunk - annál inkább megismerjük Őt, hogy milyen is valójában. Keressük, hát az alkalmakat, amikor együtt munkálkodhatunk Vele!
Kommentáld!