A Károly híd (Staré Město felöli) bal oldalának 14. szoborhelyén
Mathai Szent János, Valoisi Szent Félix és Szent Ivó szoborcsoportja áll.
A szentek missziós tevékenységének emléket állító szoborkompozíció fő motívuma: egy barlangban három egymáshoz láncolt keresztény, akik az úr irgalmáért és szabadulásuk eljöveteléért imádkoznak. Az alkotás a Károly híd legnagyobb, legdrágább szobra, melyet az idősebb JOHANNES BROKOFF fiatalabb fia FERDINÁND MAXIMILLIAN BROKOFF készített.
A nagyobbik fiu JOSEF MICHAEL BROKOFF a Szent Vitus szobrot készítette.
A szobor donátora Josef Thun gróf volt.

Mathai Szent János (+1213) és Valois Szent Félix (+1212)
a Szentháromságról elnevezett rabkiváltók rendjének (Trinitáriusok) alapítói
voltak. A legenda szerint Mathai János első miséjén vörös kék keresztet viselő fehér ruhás angyalt látott, amint kardját védelmezőn a rabok fölé emeli.
Mivel nem tudta megfejteni a látomást védelmezőn egy szent életű remetéhez, Valois Félixhez fordult tanácsért. Egy újabb látomás arról győzte meg mindkettőjüket, hogy isten valami különös hivatást szán nekik.
Három évi ima után Rómában engedélyt kértek egy rabkiváltó rend megalapításához. A pápa rendalapítással kapcsolatos egyedüli kívánsága az volt, hogy az új szerzetesi közösséget a Szentháromságnak szenteljék.

A történettől idegen személyiségnek (Szent Ivánnak a szlávok patrónusának) alakja ismeretlen és megfejthetetlen okból került a szoborkompozícióba.
www. adorans.hu/Férfi_szerzetesrendek?page=3 -
free-prague-guide.com Szerzetesrendek

(Ordo Sanctissimae Trinitatis)

Alapította: Mathai Szent János (+ 1213) és Valois szent Félix (+ 1212) a Párizs melletti Cerfroid-ban, 1198-ban. III. Ince pápa még ebben az évben jóváhagyta az új rendet.

1609 óta a koldulórendek között tartjuk számon. apostoli cél: a veszélyeztetett hitű keresztények lelkipásztori szolgálata, a Szentháromság tiszteletének terjesztése, missziós tevékenység.

A legenda szerint Mathai János első miséjén vörös és kék keresztet viselő fehér ruhás angyalt látott, amint kardját védelmezően rabok fölé emeli. Mivel nem tudta megfejteni a látomást, egy szentéletű remetéhez, Valois Félixhez fordult tanácsért. Ekkor mindkettőjüket újabb látomás győzte meg arról, hogy Isten valami különös hivatást szánt nekik. Háromévi ima után Rómában a pápától engedélyt kértek egy rabkiváltó rend alapítására. A pápa egyedüli kívánsága az volt, hogy az új szerzetesi közösséget a Szentháromságnak szenteljék. A trinitáriusok fehér ruhát öltöttek, szívük fölött nagy vörös és kék kereszttel. Cefroid-ban megépült az első kolostor, a következő Rómában.

Első vállalkozásuk alkalmával 186 mór fogságban sínylődő keresztényt váltottak ki. A két alapító megosztotta a feladatokat: János inkább a rabkiváltást szervezte, Félix viszont az új rendtagok képzését biztosította. Közben otthont építettek rabságból szabadult, idős beteg emberek számára. A trinitáriusok Észak-Afrika mellett eljutottak egészen Indiáig, sőt Tatárországig. Csatlakoztak a keresztes hadakhoz, a seregben ápolták a betegeket, temették a halottakat. A középkorban kolostoraik száma elérte a 800-at.

Magyar földön a XVIII. században telepedtek meg: Illava, Sárospatak (1694), Pozsony (1697), Komárom (1712), Nagyszombat (1716), Eger (1717) és Óbuda (1738). A magyar trinitáriusok száma kb. másfélszázra tehető. Az első magyar rendtag, Marsovszky György 1695-ben öltözött be Illaván, az utolsó, a székely Sziker Damján 1811-ben hunyt el. A rendet II. József törölte el Magyarországon.

A XVIII. században kereken 250 ház 13 rendtartományt alkotott.
A századok során a trinitáriusok több százezer rabot váltottak ki. Több mint 7000 trinitárius adta magát önként rabszolgának, hogy egy embertársát szabaddá tegye. Ezek nagy része el is pusztult. Egy-egy fogoly kiváltása igen sokba került. Pl. a Don Quijote szerzője kiszabadításáért a trinitáriusok 25 000 livért fizettek 1580. szeptember 19-én. Biztos, hogy a magyar trinitáriusok is sok magyar testvérüket hozták vissza a török rabságból.

A reformáció megtizedelte a rendet. A párhuzamosan megindult belső reformtörekvések következtében sarusokra és a reformált sarutlanokra szakadtak. Az első csoport teljesen eltűnt. A megmaradtakra a francia forradalom mért végzetes csapást. Csak a reformált ág egy Rómába menekült kis része maradt fenn. Ebből indult ki a rend XIX. századi fölvirágzása.

Ma a trinitáriusok a társadalom peremére szorultakat szolgálják előszeretettel, de szívesen indulnak bárhová ahol karizmájuknak megfelelően szolgálatára lehetnek az Egyháznak.

Lelkiségük alapja: negyedik fogadalmukkal teljesen Istenre hagyatkoznak, a keresztség kegyelmének erejében életüket végleg a Szentháromságnak szentelik. Kötelezik magukat a kor rabjai, a szegények, az üldözöttek szolgálatára. Tanulmányozzák a modern rabszolgaság válfajait.

Aki úgy érzi, készen áll a hit életére, a fogadalmak szellemében a legkisebbek szolgálatára, az rendelkezik a trinitárius hivatás előfeltételeivel. A jelentkezőnek vagy érettségivel vagy valamilyen szakmabeli képesítéssel kell rendelkeznie. A közösségben a papok és a testvérek teljesen egyenlők.

1989-es adatok szerint a trinitárius szerzetesek száma 96 házban 609.
Trinitárius nővérek főképp spanyol nyelvterületen működnek, központjuk Valenciában található.
A világban élők számára létrejött a trinitárius harmadrend is. Ennek egyik misztikus szent az itáliai Taigi Anna Mária (1769-1837).

A Trinitárius rend központi háza:
Via Massimi, 114 c
I-00136 Roma
Tel.: 06-345-05-29