„Bizony, bizony mondom neked: mikor fiatalabb voltál, magad övezted fel magadat és oda mentél, ahová akartál. De majd ha megöregszel, kiterjeszted kezedet és más övez fel téged, aztán oda visz, ahová nem akarod.”

A „fiatal Péter”, duzzadó egóval, kardot rántva megvívja szabadságharcát Jézus mellett. Szimpatikus ez a lelkesedés, de Jézus nem kard által akar győzni és uralkodni. Az Ő országa nem e világból való, ahol a világ uralkodói, hatalmasai elnyomják egymást. „Köztetek ne így legyen!” Ti a hatalom szolgálatával legyetek a kicsinyek rabszolgái és mossátok meg egymás lábát!

„Uram, ez nem történhet meg veled!”

– A tegnap még oly határozott Péter belátja, hogy „izomból nem megy” a megváltás. A szemet szemért elv csak mélyíti a viszályokat.

Mit akar Jézus?

Először győzd le önmagad! Győzd le a benned lévő gyűlöletet, utána a szívedben megszülető szeretet által térdre kényszerítheted a körülötted lévő világot.

„Mert a Lélek gyümölcsei viszont: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Ezek ellen nincs törvény. Akik Krisztus Jézushoz tartoznak, keresztre feszítették testüket szenvedélyeikkel és kívánságaikkal együtt. Ha a Lélek szerint éltek, kövessétek is a Lelket. Ne törtessünk kihívóan, s egymásra irigykedve, hiú dicsőség után.” (Gal 5,22–26)

Aki idősebb, egy idő után rájön arra, hogy az erőszak valóban erőszakot szül és soha sem lesz béke. Bár nehéz az út: „Quo vadis, Domine?” – de végül is engedem, hogy Ő övezzen fel engem.

Volt már más is az üdvtörténetben, aki karddal akarta megoldani a megváltást. „Mózes, aki elsajátította Egyiptom minden bölcsességét” (ApCsel 7,22) Bár úgy néz ki, hogy predesztinálva van, hogy ő legyen a vezető, Isten számára még nem készült el. Túlságosan is „izomból” akar megváltó lenni. Isten „katonája” nem karddal, gyilkosság árán diadalmaskodik, hanem a lélek által. Majd negyven évet várnia kell, mikor az égő csipkebokor előtt újból hallja: „Azért szálltam alá, hogy megszabadítsam őket (a választott népet). Most hát Egyiptomba küldelek téged. Isten azt a Mózest küldte vezérül és szabadítóul a csipkebokorban megjelent angyal által, akit megtagadtak, mikor azt mondták: Ki rendelt téged elöljárónkká vagy bíránkká? Ő vezette ki őket, ő művelt csodajeleket Egyiptom földjén, a Vörös-tengernél és a pusztában negyven esztendőn keresztül. Ez a Mózes mondta Izrael fiainak: Hozzám hasonló prófétát támaszt majd nektek az Isten testvéreitek közül, őt hallgassátok.” (ApCsel 7,34–37)

A Szentlélekkel övezi fel Mózest, akiben a Lélek működő erővé vált. Idős kora ellenére a csodák sokasága kíséri működését.

A sok önjelölt próféta, király, hadvezér, miniszter a történelemben, úgy látszik, nem tanultak ezekből a történetekből.

Újból idézem Eloi Leclerc-t, mert annyira igaz és annyira szép, amit ír:

„Az ember odaadja magát saját művének. Azt hiszi, hogy Istennek szerez nagylelkűen dicsőséget. És hirtelen úgy tűnik, Isten magára hagyja. Mintha nem érdekelné az, amit az ember tesz. Sőt, mi több, úgy látszik, Isten azt akarja, hogy az ember mondjon le saját művéről, hagyja el azt, amihez testével-lelkével, örömben-bánatban ragaszkodott annyi éven keresztül. (…) Ekkor az illető belép az engedelmesség világába. Gyermekké lesz és a teremtés isteni játékát játssza. Fájdalmon és gyönyörön túl ismerkedik meg az örömmel és hatalommal. Ugyanazzal az érzéssel tekint a halálra is, mint a napra. Ugyanazzal a súlyossággal és ugyanazzal a könnyed örvendezéssel.”

(Eloi Leclerc: Egy szegény ember bölcsessége – Az öreg Szent Ferenc vallomása)

Hofher József jezsuita szerzetes

A cikk a Keresztény Élet hetilap május 16-i lapszámában jelent meg.