"Békülj meg ellenfeleddel idejében, amíg együtt vagy vele az úton, hogy át ne adjon ellenfeled a bírónak, a bíró pedig a szolgának, és börtönbe ne kerülj!"
Máté evangéliuma 5. fejeet 25. vers
Tudtam, hogy nem szabadna ragaszkodnom hozzá! Mégsem tudtam elengedni. Hogyan is engedtem volna el, hiszen annyira tetszett, és annyira jó illata volt! Kívül csupa szín: ezüst és sárga és zöld! Belül csupa íz: édes és dús, és finom! Szorongattam a markomban, és semmi pénzért nem engedtem volna el. Így történt, hogy mire hazaértem, a bonbon teljesen összeolvadt a kezemben és ehetetlenné vált! Jobban tettem volna, ha elengedem, ha inkább a táskámba rakom, ha egy kicsi távolságot tartok tőle...
A harag is így működik. Kell egy kis távolság, és nem szabad, hogy annyira szorongassuk, hogy hozzánk ragadva tönkretegye az élet élvezetét. Nemcsak a mostaniét, hanem az örökélet élvezetét is! Hiszen valamennyien úton vagyunk. Minden mellettünk haladó társunk az úton, és ahogyan a nyári nyaralásra vezető út azzal fenyegeti a telekocsi utasait, hogy összevesznek, mielőtt célba érnének, bizony az élet utasai között is előfordul hasonló! Az út végén pedig ott a bíró! Ez a bíró igazságos, és részrehajlás nélkül ítél meg mindenkit. És amikor rákérdez, ugyan miért haragszom, akkor tekintete a szívembe markol, és rá kell jöjjek, hogy amennyire bűnös a másik, akire haragszom, legalább annyira bűnös vagyok én is! "Úgy kezdődött, hogy visszaütöttem!" - hallom magamat, és az a helyzet, hogy ez így, felnőtten már nem hangzik olyan jól, mint az óvodában...
Úgyhogy inkább engesztelődj meg, és ne haragudj a másikra! Inkább látogasd meg a Bírót, és ő segíteni fog rendbe hozni önmagad!
Kommentáld!