Vertse Márta – Vatikán

Január elsején, a béke világnapján kötelezzük el magunkat, hogy a testvériség kézművesei leszünk és a béke Fejedelmétől kapott ajándékkal a szívünkben konkrét gesztusokkal járulunk hozzá az igazságtalanságok kiküszöböléséhez, a gyűlölet tüzének eloltásához – buzdított rá Ferenc pápa.

Az új évet kezdjük Máriára, Isten Anyjára bízva – kezdte beszédét a pápa, elemezve az evangéliumi szakaszt, amely Máriáról szól és visszavezet bennünket a betlehemi jászol csodálatos légkörébe. A pásztorok késlekedés nélkül odasietnek a barlanghoz és mit találnak? – tette fel a kérdést Ferenc pápa, majd idézte Lukács evangéliumának szövegét: „Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő kisdedet” (Lk 2,16). Álljunk meg ennél a jelenetnél és képzeljük el Máriát, aki, mint gyöngéd és gondoskodó anyuka, éppen lefektette Jézust a jászolba. Ebben a gesztusban egy nekünk szóló ajándékot láthatunk: a Szűzanya nem tartja meg Fiát saját magának, hanem bemutatja nekünk; nemcsak karjai közé szorítja, hanem lefekteti, hogy meghívjon bennünket: nézzünk rá, fogadjuk be és imádjuk őt. Íme Mária anyasága: a Fiút, aki megszületett, mindnyájunknak felajánlja.

És azzal, hogy szó nélkül elénk helyezi, csodálatos üzenetet ajándékoz nekünk: Isten közel van, kéznyújtásnyira van hozzánk. Nem annak a hatalmával jön el, aki azt akarja, hogy féljenek tőle, hanem annak a törékenységével, aki azt kéri, hogy szeressék; nem ítélkezik felettünk egy trónus magasságából, hanem alulról tekint ránk, mint egy testvér, sőt, mint egy gyermek. Kicsinynek és szükséget szenvedőnek születik, hogy senkinek se kelljen többé szégyenkeznie maga miatt: éppen, amikor megtapasztaljuk gyengeségünket és törékenységünket, érezhetjük, hogy Isten még közelebb van, mert így, gyöngének és törékenynek mutatkozott be nekünk. Az Isten-gyermek az, aki megszületik, hogy senkit ne zárjon ki, hogy mindannyian egymás testvérei legyünk.

Az új év tehát Istennel kezdődik, aki Édesanyja karjában és a jászolba lefektetve gyöngéden bátorít bennünket. Szükségünk van erre a bátorításra. Még bizonytalan és nehéz időket élünk a pandémia miatt. Sokakat félelemmel tölt el a jövő és nyomaszt a társadalmi helyzet, a személyes problémák, a veszélyek, amelyek az ökológiai válságból, planetáris méretű igazságtalanságokból és gazdasági egyenlőtlenségből származnak – mondta a pápa, majd így folytatta: „Máriára nézve, aki karjában tartja Fiát, a fiatal anyákra és gyermekeikre gondolok, akik háborúból és nyomorból menekülnek vagy menekülttáborokban várakoznak. Máriát szemlélve, aki Jézust a jászolba fekteti mindenki számára elérhetővé téve, emlékezzünk rá, hogy a világ csak akkor változik meg és mindenki élete csak akkor lesz jobb, ha elérhetővé tesszük magunkat mások számára, anélkül, hogy megvárnánk kezdeményezésüket. Ha a testvériség kézműveseivé válunk, újjá szőhetjük a háborúktól és erőszaktól széttépett világ szálait”.

Ferenc pápa emlékeztetett rá, hogy január elsején ünnepeljük a béke világnapját és idézett az 55. béke világnapra írt üzenetének első pontjából: A béke „egyidejűleg egy felülről jövő ajándék és egy közös elkötelezettség gyümölcse”. Felülről jövő ajándék, amiért fohászkodnunk kell Jézushoz, mert egyedül nem vagyunk képesek rá, hogy megőrizzük. Csak akkor építhetjük valóban a békét, ha az a szívünkben van, ha megkapjuk a béke Fejedelmétől. De a béke egyben a mi elkötelezettségünk is: azt kéri, hogy tegyük meg az első lépést, konkrét gesztusokat igényel. A legutolsókra irányított figyelemmel épül, az igazságosság előmozdításával, a megbocsátás bátorságával, amely eloltja a gyűlölet tüzét. És szükség van pozitív szemléletre is: arra, hogy mind az egyházban, mind a társadalomban, soha ne a rosszat nézzük, ami megoszt, hanem a jót, ami összeköthet bennünket! Ne csüggedjünk el és ne panaszkodjunk, hanem gyürkőzzünk neki és építsük a békét! – buzdított rá a pápa, majd így fohászkodott: „Isten Anyja, a béke Királynője, ennek az évnek a kezdetén eszközölje ki számunkra az egyetértést szívünk és az egész világ számára”.