Ismét
megérkezett az október, a Szűzanya és a rózsafüzér hónapja. Egyházunk
közössége hosszú századok óta imádkozza ezt az egyszerű, mégis
kimeríthetetlenül mély, Krisztus szemlélésére irányuló imádságot, Mária
áldott füzérét, „mely Istenhez láncol minket”.
A rózsafüzér, más néven olvasó vagy szentolvasó (latinul: rosarium)
egyrészt imádság, másrészt az imádság eszköze. Elnevezése onnan
származik, hogy a hagyomány szerint az első rózsafüzéreket Szent
Domonkos összepréselt rózsaszirmokból készítette – rózsakoszorúnak a
Szűzanya számára.
A mai rózsafüzér a középkor jámborságában folyamatosan alakult ki.
Szerzetesek és remeték az első időktől kezdve használták ismétlődő
imádságok számlálására. Remete Szent Pálról jegyezték föl, hogy a
Miatyánk számlálására magokat vagy kavicsokat használt. A hagyomány egy
másik ága szerint a rózsafüzért örmény keresztények használtak először,
valószínűleg a Jézus-ima imádkozására. Amikor a muszlimok meghódították
az örményeket, átvették tőlük a rózsafüzér gyakorlatát Allah nevének és
dicsőségének ismételgetésére. Európában a 11. században az 50, 100, 150
Miatyánk térdhajtásokkal kísért imádkozása vált gyakorivá. A 12–13.
században a Miatyánk helyére az Üdvözlégy első fele került, majd a két
formát egyesítették. Henrich von Kalkar OCarth (†1408) alakította a
rózsafüzért úgy, hogy minden tíz Üdvözlégy elé Miatyánkot tett.
„A rózsafüzér, ez a megváltó megtestesülésbe gyökerező,
evangéliumi imádság teljesen Krisztusra irányul. Mert még jellegzetes
eleme is – az Üdvözlégyek litániaszerű ismétlése – Krisztus dicsőítése
lesz, akiről az angyali üdvözlet és a Keresztelő anyjának köszöntése
szól: »Áldott a te méhednek gyümölcse« (Lk 1,42). Sőt, többet mondunk:
az Üdvözlégyek ismételgetése a háttér, melyben a titkokat szemléljük:
Jézus, akit minden Üdvözlégyben megnevezünk, ugyanaz, mint akit a titkok
egymás után szemünk elé állítanak mint Isten Fiát és a Szűzanya fiát.”
(VI. Pál pápa)
A rózsafüzér elterjesztéséért különösen a ciszterciek és a domonkosok
tettek sokat. Szent Domonkos az albigensek ellen segítséget kért a
Szűzanyától, aki mint új és hathatós fegyvert adta át neki a
rózsafüzért.
14. századi feljegyzések szerint először domonkos apácák és
karthauziak kapcsoltak a rózsafüzérhez titkokat és elmélkedéseket: a tíz
Üdvözlégy előtt rövid mondattal fölidézték Jézus és Mária életének
egy-egy eseményét. Alanus de Rupe osztotta örvendetes, fájdalmas és
dicsőséges részekre a rózsafüzért.
„A rózsafüzér – jóllehet jellegzetesen máriás imádság –
lényegét tekintve krisztologikus. Alkotóelemeinek egyszerűségében
sűrítve tartalmazza az egész evangéliumi üzenet mélységét, melynek
mintegy rövid összefoglalása. Benne visszhangzik Mária imádsága, az ő
örök Magnificatja, a megváltó megtestesülés művéért, mely az ő szűz
méhében kezdődött el. A rózsafüzérrel a keresztény nép beiratkozik Mária
iskolájába, hogy bevezessék Krisztus arca szépségének szemlélésébe és
az ő szeretete mélységének megtapasztalásába. A rózsafüzér által a hívő
kegyelmek bőségét nyeri el, mintegy magának a Megváltó Anyjának
kezéből.”
(II.
János Pál pápa)
A rózsafüzér a 15. században nyerte el mai formáját, az egész
Egyházban a 16. század második felében terjedt el. A törökök felett
Lepantónál aratott győzelmet (1571. október 7.) az egész keresztény
világ a rózsafüzér imádkozásának és a Szűzanya segítségének
tulajdonította. Maga a pápa, Szent V. Piusz is a rózsafüzért imádkozta,
mikor zajlott a harc.
Az Egyház a rózsafüzérnek mindig különös hatékonyságot
tulajdonított, ezért a legnehezebb ügyeit a közösségben, folyamatosan
mondott rózsafüzérre bízta
– írja II. János Pál pápa, aki a 2002 októberétől 2003 októberéig terjedő időszakot a rózsafüzér évének nyilvánította, s kiadta a Rosarium Virginis Mariae
kezdetű apostoli levelet. Ebben hirdette meg a hagyományos örvendetes,
fájdalmas és dicsőséges titkok mellé a világosság rózsafüzérének öt
titkát. A szentatya szavai szerint „a rózsafüzér mondása nem más, mint
Krisztus arcának szemlélése Máriával”; „a rózsafüzér a maga
egyszerűségében és mélységében […] jelentős imaforma, s az a
rendeltetése, hogy az életszentség gyümölcseit teremje”.
Ferenc pápa is a rózsafüzér imádkozására hívott tavaly
októberben is – hogy Isten Anyja óvja meg az Egyházat a gonosz
támadásaitól és Szent Mihály segítsen minket a gonosz ellen folytatott
küzdelemben.
Szűz Máriát mint a Rózsafüzér Királynőjét október 7-én köszöntjük. Az ünnepről és történetéről ITT olvashatnak.
„Ó, Mária, áldott rózsafüzére, édes lánc, mely Istenhez láncolsz
minket, szeretet köteléke, mely az angyalokkal egyesítesz, az üdvösség
tornya a pokol szakadékában, biztos kikötő az általános hajótörésben,
nem hagyunk el soha többé.”
(Részlet Boldog Bartolo Longo könyörgéséből)
A rózsafüzér imádkozásának módjáról és a titkokról ITT találunk részletes leírást.
Forrás
Magyar katolikus lexikon
II. János Pál: Rosarium Virginis Mariae
Magyar Kurír
Kommentáld!