A pünkösd a húsvét utáni 7. vasárnapon és hétfőn tartott keresztény ünnep, amelyen a kereszténység a Szentlélek kiáradását ünnepli meg. A Szentlélek az Atya és a Fiú kölcsönös szeretetének végpontja, áradása; ez a kiáradás. A Szentlélek (görögül hagion pneuma, latinul Spiritus Sanctus), ezen a napon áradt ki Jézus tanítványaira, az apostolokra, és ezzel a napot új tartalommal töltötte meg a keresztények számára.
A pünkösd a
sínai szövetség ünnepe volt a zsidóknál Krisztus korában. Akkor a jelei a
szélzúgás és tűz volt, Isten jelenlétének, a kegyelem kiáradásának
jelei. Az Újszövetség előjeleit a próféták mondták ki az Ószövetségben,
Krisztus születése előtt: „Új szövetséget kötök veletek...akkor
majd...új szívet adok nektek és új lelket oltok belétek...Az én Lelkemet
oltom belétek...” (Ez. 36,25-27; 11,19; Jer. 31,31k).
Keresztelő János is
jövendölt a Szentlélekről: „Jézus majd Szentlélekkel és tűzzel fog
benneteket megkeresztelni” (Máté 3,11) Jézus Keresztelő Jánosnál
keresztelkedett meg, és rögtön utána galamb formájában a Szentlélek
leszállt Jézusra. Ezért a katolikus ikonográfiában a Szentlélek jele
a galamb. A katolikus pünkösdi ünnep tárgya a húsvéti misztérium
beteljesedése: a Szentlélek eljövetele, ajándékainak kiáradása, az új
törvény és az Egyház születésnapja. 1956-ig vigíliája, 1969-ig oktávája
is volt, a húsvéti idő a pünkösdöt követő szombattal ért véget. 1969-től
pünkösd hétfője már az évközi időhöz tartozik.
Kommentáld!