2021. január 28.

Évközi 3. hét csütörtök

Zsid 10,19-25

Mivel tehát bízunk abban, testvérek, hogy Jézus vére által bemegyünk a szentélybe, amelyet nekünk mint új és élő utat a függönyön azaz a saját testén keresztül megnyitott, és mivel van főpapunk Isten háza fölött, járuljunk hozzá igaz szívvel a hit teljességében, hintsük meg és tisztítsuk meg szívünket a rossz lelkiismerettől, és mossuk le testünket tiszta vízzel. Tartsunk ki rendületlenül reménységünk megvallása mellett – mert hűséges az, aki az ígéreteket tette –, és figyeljünk egymásra, hogy szeretetre és jótettekre buzduljunk, ne hagyjuk el összejövetelünket, mint némelyek szokták, hanem bátorítsuk egymást, annál inkább, minél inkább látjátok a napot közeledni.

Mk 4,21-25

Aztán így szólt hozzájuk: ,,Vajon arra való a gyertya, hogy véka alá tegyék vagy az ágy alá? Nem arra, hogy a tartóra tegyék? Mert nincs rejtett dolog, amely ki ne tudódna, és nincs titok, amely nyilvánosságra ne jutna. Akinek van füle a hallásra, hallja meg!” Majd így folytatta: ,,Figyeljetek arra, amit hallotok. Amilyen mértékkel mértek, olyan mértékkel mérnek majd nektek is, sőt ráadást is adnak nektek. Mert akinek van, annak még adnak; akinek pedig nincsen, attól még azt is elveszik, amije van.”

Akárcsak egy családnak, ugyanúgy az Egyháznak is szüksége van arra, hogy tagjai rendszeresen egybegyűljenek, és megerősítsék egységüket a Fővel, Krisztussal, valamint egymással. A szentmise nem csupán egy szertartás vagy baráti összejövetel, hanem vasárnapról vasárnapra itt jelenik meg az Egyház a maga igazi valóságában. Ez az az összejövetel, melyet elhagyni bűn, mert a szentmise forrás és csúcspont, ahonnan hitünk tanítása szerint kiindul, s amelyre irányul minden más tevékenység az Egyházban. Nincs, nem lehet fontosabb tennivalónk, mint leg­alább vasárnaponként részt venni a Bárány menyegzős lakomáján, melyre a keresztségben meghívást kaptunk.

Aki Krisztus ügyéért fáradozva megfosztja magát a napi háromszori étkezéstől és a nyolcórás alvástól, legfeljebb kimerül, és munkájának hatékonysága csökken, aki viszont „lelkipásztori okokból” lélektelenül hadarja el a misét és rendszeresen elhagyja a zsolozsmát, az valójában ellene dolgozik mindannak, amiért látszólag fárad. Jézus Krisztussal is előfordult, hogy annyian tódultak hozzá, hogy enni sem maradt ideje, kimerültségében képes volt a viharos tengeren hánykolódó bárkában aludni, de arról nem mondott le, hogy az éjszakát Isten imádásában töltse. Jézus szavai: „Akinek van, még kap; akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amije van” ebben a szövegösszefüggésben azt jelentik, hogy aki újra és újra visszatér a forráshoz és belőle él, az bővelkedni fog, míg aki elszakad a forrástól, annak élete fokozatosan kiszárad, kiüresedik.

Urunk Jézus, a hét folyamán szét vagyunk oszolva: dolgozunk, a családunkért fáradozunk, feladatokat teljesítünk. Köszönjük Neked a vasárnapi szentmisét, amikor asztalodnál egybegyűjtesz bennünket, hogy testedben és véredben részesülve a Te életed növekedjék bennünk, és egymással is mélyebb kapcsolatra jussunk. És köszönjük a szent zsolozsmát, mely mindennapjainkat, a nappal és az éjszaka egész idejét isteni jelenlétedbe vonja, s az Egyház egyetemességének, a szentek közösségének megerősítő tapasztalatával ajándékoz meg minket.