"És megismertettem velük a te nevedet, és ezután is megismertetem, hogy
az a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én is
őbennük."
János evangéliuma 17.26
Az élet sokszor
kuszának tűnik és logikátlannak. Eltervezünk dolgokat, de
másként alakulnak az események, s a terveinkből semmi nem valósul
meg. Csalódottak, szomorúak vagy keserűek és dühösek vagyunk, s
nem értjük miért alakultak így a dolgaink. Milyen könnyen és
hamar megkörnyékez minket a gondolat: Isten elhagyott, nem szeret…
Pedig, ha
megláthatnánk egy más perspektívából az életünket, ha egy
kicsit távolabbról, és magasabbról nézhetnénk az utunkat, akkor
észrevennénk egy rendező elvet. Istennek van egy határozott célja
az életünkben. Meg akarja velünk ismertetni önmagát, hogy az ő
szeretete töltse be a szívünket. Minden, ami történik
valamiképpen ennek a szolgálatában áll. A nehézségek és bajok
meghívások arra, hogy közeledjünk hozzá, keressük őt és
bízzunk benne. A környezetünkben levő emberek hiányai, küzdelmei
pedig meghívások a szeretet gyakorlására, az irgalmasságra és
együttérzésre. Amikor felfakad a szívünkben az őszinte
szeretet, akkor elérte a célját, ami nem más, mint helyreállítani
a megszakadt kapcsolatot. Ha a szívünkben szeretet van, akkor
Krisztus van bennünk, mert „Isten a szeretet” (1János 4.8).
Legyen áldott a napod!
Kommentáld!