5. nap: Szent József és a szenvedés
Az első karácsony
délutánján holtra fáradtan éri el Szent József Szűz Máriával Betlehem
városát. Mária sápadt, órája közeleg, József aggódva keres szállást
számára. A fogadókba kinevetik: hiszen már tegnap is nehéz aranyakért
adtak csak férőhelyet. Házról-házra kopogtat. Elutasítják. Sok helyről
durván elkergetik. Fájdalom kínozza lelkét, még tisztes szállásról sem
tud gondoskodni az isten Fiának és anyjának. Fölnéz az égre, utána
lehajtja a fejét és megindul a Szent
Szűzzel a barmok szállása felé. Szemében könnyek égnek, de nem az
elkeseredés, hanem a diadalmasan kiállott szenvedés nemes könnyei.
Szent Józsefet meglátogatta az Úr. A testi fáradtság lenyomta, az
emberek szívtelensége, gorombasága keserítette. Szűz Mária
nélkülözésének látása fájt neki.
A tudat, hogy az eljövendő Isten
Fiának csak istállót nyújthat születése helyéül, összefacsarta szívét.
Megfigyelem, hogy ennyi baj közepette hogyan viselkedik Szent József.
Nem okol senkit. Sok ember az ég felé rázza öklét, ha megpróbáltatás
éri, és mindenkit baja okának gondol ilyenkor. Nem kapkod és nem
türelmetlenkedik, nem jajveszékel haját tépve, nem sopánkodik ölbe tett
kézzel, hanem végigjárja Betlehem valamennyi házát. Megtesz mindent,
amit megtehet, hogy eltávolítsa a bajt, de amikor minden igyekezet
ellenére sem tud segíteni helyzetén, megnyugodva meghajlik Isten akarata
előtt. Nehéz szívvel bár, de készségesen tér az istállóhoz. Végül pedig
lelki hasznot merít a testi-lelki szenvedésből is, mert áldozatos
szívvel fölajánlja Istennek a megpróbáltatás elviselését.
Igazság
az, hogy a csapások idején tűnik ki, hogy milyen az ember. Csodálva
Szent József szenvedésben erős lelkét, igazán szégyenkezve gondolok
arra, hogyan viselkedem ha bajjal látogat meg az Úr. Hogyan panaszkodom,
türelmetlenkedtem, tusakodom Isten rendelése ellen és hányszor engedtem
lelki haszon nélkül elmúlni a szenvedés idejét. De csak eddig volt így,
mert a jövőben Szent József példáját akarom követni s a szenvedések
idején meg akarom mutatni, hogy Istent igazán szeretem.
Kommentáld!