8. nap: Szent József, Jézus nélkül
A jeruzsálemi templomból
visszatérőben van a Szentcsalád. Énekelnek, imádkoznak a többi
zarándokkal, amint ez ilyenkor a zsidóknál szokásban volt. Este aztán
észreveszik, hogy Jézus nincs a csoporttal. Szent József elsápad és Szűz
Máriával együtt keresik. A többiek nyugovóra térnek, József azonban a
szűzanyával együtt aggódó szívvel visszafordul Jeruzsálembe. Lábuk remeg
a fáradtságtól és kezükben az izgalomtól remeg a vándorbot. Lelküket egy
gondolat foglalkoztatta: megtalálni Jézust, akit elveszítettek.
Harmadnapra rátalálnak Isten templomában. József megkönnyebült szívvel
megáll előtte.
Szent József
boldogtalannak érezte magát, mert elveszítette Jézust. Az Isten bízta
oltalmára és ő, ha akaratlanul is, szeme elől tévesztette. Mennyire
igyekszik helyrehozni a hibát? Egy pillanatot sem pihen, hanem keresi az
elveszített Jézust. Otthagy mindent, zarándoktársakat, poggyászt,
ételre, italra, álomra nem is gondol, Jézus visszanyerése egyetlen
vágya. – Szent József a templomban találta meg Jézust. Örvendezve nézett
rá és szívében megfogadta, hogy ezután el nem hagyja őt.
Szent
József boldogtalan volt Jézus nélkül, ezerszerte boldogtalanabb az a
bűnös, aki halálos bűnnel eltaszította magától az Urat. Nincs, aki
igazán szeresse a szerencsétlent s akiben megbízhasson. Hányszor éreztem
már bűnös szívemmel én is ezt! – Szent József mitsem tétovázva keresi
Jézust. Éppúgy kell a bűnösnek is törekednie, hogy visszanyerje Isten
kegyelmét. El kell hagynia a bűnös életet a léha társakat és a bánat
útján vissza kell fordulnia az Üdvözítőhöz. Bűnös lelkem, ez a te
kötelességed is, mert ha tovább is Jézus kegyelme nélkül élsz, örökre
véged! – amint Szent József az Úr hajlékában találta meg Jézust, úgy
találjuk meg mi bűnösök őt a templom gyóntatószékének rácsánál. Itt tér
vissza Jézus békéje szívünkbe, mert itt halljuk a felmentő szót: „Bűneid
meg vannak bocsátva!” – Uram! Fogadom, hogy letérdelek oda,
valahányszor az emberi gyöngeség bűnbe visz.
Kommentáld!