Látom, hogy Szent József dolgozik a napi kenyérért. Nehéz, durva a munkája, de szorgalmasan és kitartóan végzi, mert tudja, hogy Isten munkára teremetette az embert. Az egyiket, hogy eszével, a másikat, hogy testi erejével és ügyességével alkosson. Ez az ember hivatása. Miféle ez a munka: tanítás-e, vagy kapálás, bíráskodás-e, vagy utcasöprés, nem jön számba Isten előtt, de igenis számba vétetik az, hogy hűségesen és szorgalmasan végzi-e az ember?

Szent József becsületesen dolgozik. Hűségesen eleget tesz a bérért, jó anyagból, pontosan, gondosan készíti el a rendelést. Tudja, hogy az igazságosság erénye értelmében a munkás, csak akkor méltó a bérére, ha munkaadójával szemben jól teljesítette megállapodását.

– Szent József megelégedett munkája bérével. Szerény bizony az, és nem futja belőle sok kívánatosra, de ő a szükségesekkel is megelégszik. Tudja, az ember boldogsága nem dúslakodásban van, hanem abban, hogy igényeit a lehetőséghez méri. –szent József imával kezdi és imával végzi munkáját. A munka kényszerét, a jószándék égi értékével változtatja át lelki érdemmé.

A mindennapi kenyérért fáradó ember példáját látom én a te életedben, Szent József! Nekem is dolgoznom kell, mert Isten munkára és nem henyélésre teremtett. Ó, de hányszor nézem nyűgnek a munkát s nem gyakorlom a kötelességteljesítés erényét!

– Mily kevésszer törekszem munkámban hűségre, pontosságra, de mily sokszor jár eszemben a magam követelése. Hányszor elégedetlenné tesz keresetem csekélysége és eszembe sem jut, hogy igényeimet mérsékeljem, így egyenlítsem ki a hiányt, szerezzem meg a boldogságot, mely még a koldusnak is osztályrésze lehet.

– Hányszor vergődöm át a munka nehéz napjain anélkül, hogy az ima erejével fokoznám erőmet s Istennek ajánlanám fel küszködésemet. Mennyi érdemet, lelki értéket engedek ilyképpen veszendőbe menni!

– Szent József, ezentúl a te példádat követem és változtatni fogok eljárásomon.