Szeretettel köszöntelek a LELKES KERESZTÉNYEK közössége oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
Aktív, hitgyakorló katolikusok és jószándékú és békés emberek közössége.
Szívügyem hogy ez a közösség élő legyen ehhez kérem a segitségeteket.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
LELKES KERESZTÉNYEK közössége vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a LELKES KERESZTÉNYEK közössége oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
Aktív, hitgyakorló katolikusok és jószándékú és békés emberek közössége.
Szívügyem hogy ez a közösség élő legyen ehhez kérem a segitségeteket.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
LELKES KERESZTÉNYEK közössége vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a LELKES KERESZTÉNYEK közössége oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
Aktív, hitgyakorló katolikusok és jószándékú és békés emberek közössége.
Szívügyem hogy ez a közösség élő legyen ehhez kérem a segitségeteket.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
LELKES KERESZTÉNYEK közössége vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a LELKES KERESZTÉNYEK közössége oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
Aktív, hitgyakorló katolikusok és jószándékú és békés emberek közössége.
Szívügyem hogy ez a közösség élő legyen ehhez kérem a segitségeteket.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
LELKES KERESZTÉNYEK közössége vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Nap szentje: LINDISFARNEI SZENT AIDAN püspök
Anglia, 651. augusztus 31.
Aidant joggal nevezik Northumbria apostolának. Bár már mások is
hirdették előtte az Evangéliumot Észak-Angliában, ő volt az, aki
Lindisfarne püspökeként 635-től 651-ig befejezte Northumbria népének
katolikus hitre térítését, és ezzel megalapozta az ország egyházának a
következő nemzedék idejében elért nagy eredményeit. A 7. század elején a
brit szigeteken az országok egész sora volt. Ezek közül a
legészakibbat, Northumbriát Szent Edwin király (kb. 617- 632)
kormányozta. Jól és igazságosan uralkodott. Feleségül akarta venni
Eadbaldnak, Kent királyának leányát, Szent Ethelburgát. Mivel Edwin még
pogány volt, Eadbald csak azzal a feltétellel egyezett bele a
házasságba, ha Edwin megígéri jövendő feleségének, hogy keresztényként
élhet, s ő maga is komolyan foglalkozik a kereszténység felvételének
gondolatával.
Edwin elfogadta a feltételeket. Miután Szent Paulinust, akit Nagy
Szent Gergely pápa küldött Rómából Canterbury Szent Ágoston segítségére,
püspökké szentelték, ő kísérte Ethelburga hercegnőt Northumbriába. Két
évvel később, miután Edwin több természetfölötti jelet kapott,
megkeresztelkedett; példáját népe köréből sokan követték. Hamarosan
bebizonyosodott, hogy a király megtérése őszinte volt: Yorkban
kőtemplomot kezdett építeni a püspök számára, s támogatásával Paulinus
megkezdhette Northumbria népének térítését. Nagy akadályként állt a
térítés útjában, hogy a sok kis királyság folytonosan hadban állt
egymással.
A keresztény Edwin király uralma rövid ideig tartott. Öt évvel
megtérése után, 632-ben Pendánál vereséget szenvedett és elesett. (A
győztes Mercia pogány királya lett, aki a britek keresztény
uralkodójának, Cadwallonnak volt a szövetségese.) Edwin halálával
megkezdődött Northumbria egyházának folyamatos pusztulása. A helyzet
olyan veszélyessé vált, hogy Paulinus püspöknek Kentbe kellett
menekülnie, s magával vitte a királynét két kis fiával együtt. Csak egy
misszionárius maradt az országban: James, a püspök diákonusa.
Edwin király Ethelfrith leverése után lett Northumbria uralkodója.
Ethelfrith két fia: Szent Oszvald (640 körül-642) és Oswiu ebben az
időben a Skócia délnyugati partjai mellett lévő szigeten, Iona
kolostorában élt száműzetésben. A kolostort Szent Kolumba és ír
szerzetesek egy csoportja alapította 563-ban. A két ifjú herceg ionai
tartózkodása alatt keresztény lett, és egy évvel Edwin halála után
Oszvald elhatározta, hogy visszaszerzi apja országát, a pogányokat elűzi
és helyreállítja az egyházat. Hexhamtől néhány mérföldnyire északra
felállíttatott egy keresztet. A csata előtti éjszakán víziójában Szent
Kolumbát látta, amint oltalmul serege fölé terítette köpenyét. A
következő napon katonáit és önmagát Istennek ajánlotta és legyőzte
Cadwallont. Ezután rövid életének hátralévő idejét a northumbriai egyház
helyreállításának és népe megtérítésének szentelte.
Amikor Paulinus püspök székét be akarta tölteni, Ionához fordult
segítségért. Cormanus, akit az ionai szerzetesek Oszvald kérésére
Northumbriába küldtek, kemény, szigorú ember volt, és nem tanúsított
megértést a missziós egyház problémái iránt. Nemsokára abba is hagyta
reménytelennek látszó munkáját, visszatért Ionába, és elbeszélte a
szerzeteseknek, hogy olyan barbár néppel, mint a northumbriai, semmit
sem lehet kezdeni. A szerzetesek között azonban volt egy, aki jóságosan,
de határozottan megfeddte kudarcáért: ,,Testvérem, úgy tűnik nekem,
hogy túl szigorú voltál tudatlan hallgatóidhoz. Az apostolok módszerét
kellett volna követned, s egy szerény és egyszerű tanítás tejét kellett
volna nekik nyújtanod, hogy azután lépésről lépésre oktasd őket Isten
igéjére, amíg majd képesek lesznek a nagyobb tökéletességre és Krisztus
magasztos parancsainak követésére.'' Ezeket Aidan mondotta, akiről eddig
a pillanatig semmit sem tudunk, de már első áthagyományozott szavai is
mutatják bölcs, türelmes lényét. Szerzetestársai felismerték, hogy ő az,
akit Oszvald keres; felszentelték és Northumbriába küldték. Ez 635-ben
történt. Néhány szerzetestársa vele ment; Lindisfarneban telepedtek le,
ugyanolyan szigeten, mint Iona, szemben a bamburgh-i tengerparttal, ahol
Oszvald király udvara volt. Durván megmunkált kövekből egy szalmatetős
templomot és kolostort építettek, itt állította fel Aidan Northumbria
püspöki székhelyét. Püspök korában is az Ionán elsajátított szigorú
szabályok szerint élt. Tudatosult benne, hogy példája hat a legjobban a
pogány és félpogány népre. Bár királyok és fejedelmek barátja volt,
haláláig olyan egyszerűen és alázatosan élt, mintha egy ismeretlen
szerzetes lett volna.
Aidan következő tizenhat évéről keveset tudunk. Szent Béda
Venerabilis, aki egyedüli forrásunk, hosszan és nagy lelkesedéssel
foglalkozik emlékével, de kevés egyedi dolgot közöl tevékenységéről.
Életét szerzetesei között Lindisfarnéban vagy magányos imádságban a
szomszédos Farne szigetén töltötte, és hosszú missziós utakat tett
Észak-Angliában. Errefelé még nem voltak templomok, s nem akadt más pap
Aidanon és szerzetesein kívül; a prédikálás és keresztelés minden
feladata az ő vállára nehezedett. A missziós utakra gyakran elkísérte
maga a király is. Aidan története ugyanis nem egy, hanem két szent
története: Aidané és Oszvaldé, a püspöké és a királyé. Mivel az ír
szerzetesek nyelvét a nép nem értette, Oszvald velük ment, hogy
tanításaikat és intelmeiket lefordítsa, s ami még fontosabb: saját
türelmének és keresztény szeretetének példáját összekapcsolja az
övékével.
E két szent személyes példamutatása végül elvezette Northumbria
népét a kereszténységre. Amikor néhány évvel később Oszvald a déli
pogányokkal vívott csatában elesett, vértanúként tisztelték, s jobb
karját ereklyeként őrizték meg szegények iránti nagy szeretetének
emlékére.
Béda közlése szerint Aidan útjai során több templomot épített, és
lindisfarnei kolostorában iskolát alapított, melyben az általa
kiválasztott tizenkét angol fiút népük jövendő papjaivá és apostolaivá
képezték. Közülük néhányat név szerint ismerünk. Az ifjak között
bizonyára voltak néhányan abból a sok rabszolgából, akiket a püspök
kiváltott.
Aidan több kolostort is alapított, ezek sorsát azonban nem
ismerjük. Női kolostorok alapítása is fűződik nevéhez, és az ő kezéből
vette föl a fátyolt a királyi családból származó Szent Hilda (614-680)
is, aki később Whitby nagy kolostorának apátnője lett.
Aidan világosan látta, hogy Anglia megtérítése hosszú és fáradságos
munka lesz. Fél évszázadnak kellett eltelnie az első hithirdetők
Lindisfarnéba érkezése után, amíg Szent Wilfrid (634-709/10 )
megtérítette Sussex népét; csak ezután lehetett Angliát keresztény
országnak nevezni. De Aidan életében és főként az ő fáradozásai
eredményeként kezdődött el az a nagy átalakulás, amely meghozta az angol
egyház aranykorát: Szent Wilfrid, Szent Béda, Szent Bonifác korát,
amelyben Aidanhoz hasonlóan sokan misszionáriusként hagyták el
hazájukat, hogy a kontinensen térítsék a pogány népeket.
forrás: Dr. Diós István
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!