Ünnepe: augusztus 23

LIMAI SZENT RÓZA 1586. április 20. (vagy 30.)-án született Limában. Eredeti neve "Isabel de Flores" volt, édesanyja csak később, bérmáláskor, 1597-ben adta neki a Rózsa nevet, mert olyan szépnek látták a bölcsőben, mint egy kinyílt szép rózsát.

Szépsége miatt kicsit el is kényeztették szülei, annak ellenére, hogy a nagy család miatt (11 gyermek) meglehetősen elszegényedtek.

A szép lányt szerették volna előkelően férjhez adni

Ő máskép gondolkodott, "Jézus menyasszonya" szeretett volna lenni.

Szeretett volna a szegényeken is segíteni, meg a családját is szolgálni. Sok szidást és bántalmat kellett elviselnie.

Már családjában elkezdte komolyabban gyakorolni az erényeket.

Fiatal korától életét az imádságnak, vezeklésnek, a tisztaságnak és a boldogságos Szűz tiszteletének szentelte.

Kertjükben kis kunyhó állt, ott elmélkedett, imádkozott és szemlélődött napi 12 órán keresztül is. Vallási gyakorlatait kézi munkával váltogatta, a kertet gondozta.

Az eladott termékekért kapott pénzzel szüleit támogatta.

1606. augusztus 10-én Szent Domonkos harmadrendjének lett a tagja.

A rendben felvette a "Szűz Máriáról nevezett" jelzőt, pontosabban a "Rosa de Santa Maria" nevet. Lelki kínok is gyötörték, rokonai is üldözték, az Egyház részéről is bizalmatlanság fogadta.

A megpróbáltatásokat türelemmel viselte, sőt egyenesen kereste. Jelentős eredménnyel haladt előre a bűnbánat és a misztikus elmélkedés útján. Haláláig megőrizte vidámságát, énekes kedvét és természet szeretetét.

Három művet alkotott ebben a térben és időben messzi világban.

Ő alapította az első kolostort Délamerikában, szemlélődő rendek számára. Elkészítette a terveket, kijelölte a megfelelő helyet, megszerezte a szükséges pénzt.

Ő ebbe a kolostorba nem vonulhatott el, az halála után csak 1623-ban nyílt meg. Később cellája köré, melyben elhunyt felépült Lima második női kolostora is.

Másik nagy műve volt a szegények állandó szolgálata.

A harmadik műve a misszió volt. Mint nő nem is gondolhatott arra, hogy elmenjen a legvadabb és legeldugottabb tartományokba az indiánok megtérítéséért.

De lelkesen gondolt és imádkozott a hőslelkű misszionáriusokért. Őszintén szerette a vad és kegyetlen indiánokat, akikről Chilében élő fivére révén hallott.

Hosszú, sok fájdalommal teli haláltusát vívott az utolsó hetekben.

A legnagyobb kínok dacára is örömmel készült a halálra.

1617. augusztus 24-én Limában halt meg, korán, 32 éves korában.

1668. február 12-én IX. Kelemen pápa boldoggá avatta. Lima védőszentjének nyilvánították 1669-ben,

1670-ben pedig egész Nyugat-India és a Fülöp szigetek védőszentjévé.

X. Kelemen pápa avatta szentté 1671. április 12-én.

Földi maradványai a limai domonkosoknál nyugszanak. 

Ő Délamerika, Peru első szentje.

Limában az Ő tiszteletére épült Peru legnagyobb emlékműve.

Példája:
 Szeress minden embert: szegényt, színesbőrűt, beteget, ellenséget is!