“Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert nem ismerte meg őt.”
Ki más írna a szeretetről, mint a (saját bevallása szerint) szeretett tanítvány. János központi témája mindig a szeretet. Valahogy mindig egy személyes, érzelmekkel teli, közeli kapcsolatot mutat Jézussal. Számára ez a gondolatkör a legfontosabb, és ki vitatkozna ezzel.
Gondolom senki előtt nem ismeretlen a mondás: “Nézd meg az anyját, vedd el a lányát!” Ennek az alapja, hogy amilyen házból jön a lány, olyan lesz a háztartás. Mondjuk ez fordítva is igaz, a fiú nagy eséllyel hasonlít az apjára. Mindenesetre ha egy családban ismered a szülőket, aránylag jól közelítve megismerheted a gyerekeket.
János azt mondja, hogy azért nem ismeri Isten gyermekeit a világ, mert Istent sem ismeri. Ma már egy kicsit más a helyzet. Szinte mindenki ismeri a kereszténységet. Vele együtt a “keresztény Istent” is. A baj csak az, hogy félreismerte. Sajnos van olyan, hogy a gyerek rosszul mutatja be az apját.
Értsd meg, milyen nagy szeretet tanúsított feléd Isten! Ha te ekkora szeretet kaptál, azt tovább kell add! Isten gyermekei onnan felismerhetőek, hogy minden tettük a szeretettel van átitatva. Ha ezt érzik rajtad, akkor jó úton haladsz, ha nem, akkor el kell gondolkoznod rajta miért nem!
Isten szeretete mérhetetlen. Ebből csak egy kis szeletet tudsz átadni, de attól neked nem lesz kevesebb. Add tovább a szeretetet, hogy minél jobban megismerjék az Atyát!
Áldott napot!
Kommentáld!