Látod Ő az apád! (Történetek)
Együtt jártak ők,sok-sok éve már,
Egy fiú és egy lány,mint két jóbarát.
Hideg télben,meleg nyári éjszakán,
Kint találták őket,a szűk kis utcán!
Fogták egymás kezét,beszélgettek sokat,
Suttogtak egymásnak,szerelmes szavakat!
Szerették egymást,a fiú és a lány,
Nem is volt köztük vita,soha talán!
Egy szép napon,így szólt a lány:
"Gyereket várok tőled,egy szép kisbabát!"
Sugárzott szeméből az öröm,
De a fiú nem szólt,csak elköszönt!
S nem jött többé vissza!
Nem vártta többé a lányt,elment némán és hidegen!
Ez volt hát a nagy szerelem?!
Megszületett hát a kisfiú,
Barna szemű,barna hajú!
Boldog volt nagyon a lány,
Hátha eljön az apja talán?!
De nem jött,hiába várta,
S a hetek,hónapok,egyre csak szálltak!
Ő reménykedett,hátha visszatér...!
De a fiú azóta,már másnak regél!!
Együtt élt a lány,kisfiával,némán,
Benne lelte örömét,és elmúlt ifjúságát!
Nőtt a fiú,s napról-napra szebb lett,
Kimondta az első szót,a legszebbet:"Anya szeretlek!"
Egy napon az anya és kisfia sétálni mentek,
A kisfiú ott bolyongott,édesanyja mellett.
A szűk kis utcán,hol azelőtt jártak,
Ott sétált ő most is,drága kisfiával.
Elszálltak a szép emlékek,elmúltak a boldog napok,
Felsóhajt a lány:"Milyen kár,hogy egyedül vagyok!"
A sarkon ifjú pár köszönt rá,
Barna szemű,barna hajú srác és egy lány,
Vissza néz a lány könnyein át:
S így szól fiához:"Látod Ő az apád!!!!!"
Kommentáld!