Szeretettel köszöntelek a LELKES KERESZTÉNYEK közössége oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
Aktív, hitgyakorló katolikusok és jószándékú és békés emberek közössége.
Szívügyem hogy ez a közösség élő legyen ehhez kérem a segitségeteket.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
LELKES KERESZTÉNYEK közössége vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a LELKES KERESZTÉNYEK közössége oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
Aktív, hitgyakorló katolikusok és jószándékú és békés emberek közössége.
Szívügyem hogy ez a közösség élő legyen ehhez kérem a segitségeteket.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
LELKES KERESZTÉNYEK közössége vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a LELKES KERESZTÉNYEK közössége oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
Aktív, hitgyakorló katolikusok és jószándékú és békés emberek közössége.
Szívügyem hogy ez a közösség élő legyen ehhez kérem a segitségeteket.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
LELKES KERESZTÉNYEK közössége vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a LELKES KERESZTÉNYEK közössége oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
Aktív, hitgyakorló katolikusok és jószándékú és békés emberek közössége.
Szívügyem hogy ez a közösség élő legyen ehhez kérem a segitségeteket.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
LELKES KERESZTÉNYEK közössége vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
A ferences barátok húsvéti üzenete
Európai
mindennapjaink tapasztalata, hogy ünnepeink lomtárhoz hasonlítanak:
nagy kupacba fölhalmozott mindenféle holmi. A felszínen a nem olyan
régi, „szinte még új” cuccok eltakarják a régieket, amelyeknek már
létezéséről sem tudunk. Az ünnep járulékai: tárgyak, családi és
népszokások, elvárások (rokont látogatni kell, sonkát enni kell stb.),
és nem utolsó sorban a remélt pihenés, hiszen „hosszú hétvége” van.
Ilyenkor a Krisztust ismerő ember nekigyürkőzik, és szépen nekilát, hogy
elhordja a szemetet, legalábbis azt, ami ugyan még hasznos lehet –
máskor, másvalamire –, de most útban van. Mert kell, hogy valami mély és
valódi értelme legyen ennek az egésznek, egy olyan középpont, amely
körül elrendeződnek a dolgok, és a „holmi”-nak neve és őt megillető
helye lesz: a „hosszú hétvégéből” találkozás a családommal, a szokásból
alkalom a játékra, ahol szabadon az lehetek, aki vagyok… a hétköznapi
szerepek és álarcok (és nyomorúságok) nélkül.
Mi hát az alapja ünnepemnek húsvétkor? Nem elégedhetem meg a gyerekek
hittankönyvébe írt válasszal. Nem vagyok gyerek, és bevallhatom, nekem
több kell. A hírek is bemondja, hogy „a keresztények” mit ünnepelnek
húsvétkor, de én miért ünneplem? Mi közöm hozzá, és miért van közöm
hozzá? A válaszadáshoz nem elég könyveket bújni, húsvéti képeslapot
küldözgetni a neten vagy beleharapni a húsvéti sonkába (legalább
gondolatban). Önmagamba nézek, és – ha még mindig folytatom – ott is
rendet rakok, takarítok, hogy meglássam, észrevegyem, aki már olyan
régóta vár. Engem. Ott.
„Uram, látni szeretnénk Jézust!” – mondja néhány görög Fülöpnek az
evangéliumban. („Hát, nem tudom, mit tehetek, majd megnézem, ráér-e?” –
ráncolja valószínűleg Fülöp a homlokát és szalad Andráshoz, aki biztos
tud valamit ilyen szorult helyzetben… Idegenek és éppen most... de
kínos!) Mintha csak ma történne. Rám néznek annyian – otthon, utcán,
templomban, családban, iskolában – és ha nem is ezekkel a szavakkal, de
szabályosan könyörögnek: „Látni szeretnénk Jézust? Te ismered, mutasd
meg nekünk!” Ott van a szemükben, a mozdulataikban, még az ideges és
agresszív ordítozásban is vagy az önpusztító pótcselekvésekben: „Vágyom
arra, aki él, aki nem halhat meg örökre, aki életet ad. Mutasd meg Őt
nekem!” És rezonál valami erre bennem is, egészen belül. Hiszen bennem
ugyanez a vágy él: Látni akarok! Látni őt, aki él, aki nem halhat meg
örökre, aki életet ad. Aki szent, erős, halhatatlan. Aki irgalmaz, és
jóváteszi, ami ebben a világban helyrehozhatatlan és jóvátehetetlen.
Látni akarom.
Ha tehetem, belemerülök az Egyház liturgiájába. A templomba lépve
levetem a világi jelmezeket, egyszerű krisztushívő vagyok, egy a többi
között. Engedem, hogy a szent szavak és jelek áthassanak. Csütörtök. Jó
együtt, egy asztal körül. Asztalhoz ülök (megmostam a kezem?), néhány
egyszerű szó és olyan táplálékot kapok, amit máshol nem. Élet van benne.
Péntek. Végigjárom a keresztutat. Nem baj az se, ha érzelmeim és
gondolataim mintha valami más úton járnának, a passió egy-egy
jelenetében mégis ott látom magam (aki keresztre feszít? akit
megfeszítenek?), és végül – a kereszt leleplezésekor rádöbbenek: Nem én,
hanem Ő halt meg, egészen emberként. És én élek, Istennél, aki szent,
erős, halhatatlan. Szombat. Gubbasztok a sír mellett (gyerekre vigyázva,
főzve, takarítva, autót szerelve, újságot olvasva – mindegy). Várok.
Beleszagolok a tavaszba, amely életet ígér, és belenézek a halott
Krisztus arcába. Nem fordítom el az arcom többé egy szenvedő arctól sem.
Húsvét éjjel. Átkelek a sötétségen, és belenézek a megdicsőült arcba.
Látlak, Uram, mert élsz és én is élek. És eszembe jut szavad: Ha a
búzaszem el nem hal, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz. Igen,
szeretnék így szeretni, kilépve magamból, hagyva, hogy meghaljon bennem a
mulandó, hadd éljek végre teljes életet. Figyelmesen szemléllek,
Föltámadt Úr. Tudom, ahol Te vagy, ott vagyok én is.
A Föltámadott megkérdezi Mária Magdolnát: „Miért sírsz?” Majd nevén
szólítja, és ezzel kiemeli fájdalmából. Pétertől ezt kérdezi: „Szeretsz
engem?” Háromszor is választ követel, és ezzel értelmet ad Péter további
életének. Föltámadt Úr, Egyszülött Testvér, engem is megkérdezel. Nem
sírok már, és életemnek értelme van – Benned elrejtve.
Krisztus föltámadt! Valóban föltámadt!
Ferences barátok
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!