"Mert
a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy,
örök dicsőséget szerez nekünk, mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a
láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig
örökkévalók."
Pál második levele a korinthusiakhoz 4:17-18 (RÚF)
Az
egyik kedvenc kísérletem a pillecukor kísérlet. Ha nem ismernéd, egy
Walter Mischel nevű stanfordi professzor végezte el elsőként, amit aztán
azóta sokan és sokféleképpen megismételtek már. A kísérlet lényege,
hogy négyéves gyerekeket egy üres szobába vezetnek, ahol csak egy
asztal, egy szék, az asztalon egy tányér és rajta egyetlen szem
pillecukor van. A kísérlet vezetője a következő választás elé állítja a
gyerekeket. Lehetősége van most megenni azt az egyetlen szem
pillecukrot, vagy vár, amíg visszajön a felügyelő, és akkor kap mellé
még egyet. Elképzelheted, mennyire cuki eredmények születtek a kísérlet
során. (Ha kíváncsi vagy, a teszt egyik megismétléséről videó is
készült, amit a YouTube-on megtalálsz.)
A
kísérlet nagy kérdése tehát az volt, hogy tudnak-e nemet mondani a
vágyaik azonnali kielégítésére — az azonnali, de kisebb boldogságra — a
későbbi, de nagyobb boldogság reményében.
Az
élet is egy nagy pillecukor-teszt. Képes vagy-e most, a "pillanatnyi,
könnyű szenvedésben" kitartani Isten és az embertársaid mellett, vagy
beveszed a fájdalomcsillapítót — agresszió, mások eltaszítása, önzés,
negativitás képében — és lemondasz a későbbi, nagyobb "jó"-ról? Mert
nincs köztes út. Nem lehet nyalogatni, vagy kicsit harapni a
pillecukorból. All in. Vagy így, vagy úgy, de döntened kell, és a
döntéseidnek hosszútávú következményei lesznek.
A
pillecukor-kísérlet azonban nem ért véget itt. 18 évig nyomon követték a
kísérletben részt vevő gyerekek életét, s megállapították: azok a
gyerekek, akiknek megvolt a képességük, hogy kivárják a második
cukorkát, sikeresebbek voltak az iskolában, elfogadottabbak az életben
és boldogabbak.
A
mi nagy kísérletünk ugyan ma még láthatatlan, de örökkévaló, és sokkal
nagyobb jutalmakkal kecsegtet, ha képesek vagyunk egy kicsit türelemmel
várni. És ez nem egy könnyű dolog.
Áldott napot!
Bejegyezte:
Ömböli Krisztián
–
december 10, 2020
Kommentáld!