“Jézus így szólt hozzá: Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak, és hisznek.“
Már
a gyerekek is megtanulták a szólást: “Hiszem, ha látom.” Sosem
szerettem ezt a mondatot. Ha valamit látok, abban már nem kell hinnem.
Ha valamit látok, akkor azt már tudom, mert a saját szememmel
megbizonyosodtam róla.
Ez a szólás sosem tetszett nekem, mert hinni csak
abban tudok, amit nem látok.
Egyszer
valaki azt mondta nekem egy buszmegállóban állva, hogy nem hisz
semmiben. Fogadtam vele, hogy én bebizonyítom, hogy mégiscsak hisz
valamiben. Nevetett, és azt mondta, hogy nem fog menni. Ő meg van arról
győződve, hogy nem hisz semmiben. Én megkérdeztem, hogy mikor jön a
busz, mire ő válaszolt. “Na látod! - mondtam - Mégis hiszel valamiben. A
menetrendben hiszel!”
Jézus
meghalt. A tanítványok látták a kereszten, látták ahogy kínozzák Őt, és
elmenekülnek. Utána néhányan látják az üres sírt, és értetlenül állnak a
dolog mögött. Végül megjelenik előttük Jézus, és Tamás nem hiszi, mert
nem volt ott. Nem tud elhinni egy ilyen történetet, és emiatt
megbélyegeztük, és hitetlennek hívjuk miatta, pedig semmivel sem vagyunk
nagyobb hívők mi sem.
Ha
most azt mondanám, hogy én halott voltam, eltemettek, és harmadik nap
feltámadtam, hinnétek nekem? Kétlem. Egyrészt, mert olvassátok amit
írok, és az bárki írhatja ezt a mondatot, másrészt azért, mert ez egy
hihetetlen történet. Tamás semmivel sem volt kevésbé hívő, mint mi.
Tamás meg akart bizonyosodni róla, hogy mi az igazság. Jézus nem is
vádaskodik, hanem lehetőséget ad neki, hogy megbizonyosodjon.
Sajnos
ma nincs lehetőségünk megérinteni a sebeket. Nem tudunk oda állni Jézus
elé, és beszélni vele. Sajnos már nem tudunk találkozni vele
személyesen, de ez nem azt jelenti, hogy nem hihetünk benne. Nem látjuk
Őt, de láthatjuk a műveit. Nem érinthetjük meg, de Ő megérintheti a
lelkünket. Nem beszélhetünk vele, de Ő beszél hozzánk a Biblián, és a
Szentlelken keresztül.
Tamás látta az élő Jézust, és hitt. Neked mi a kifogásod?
Áldott napot!
Kommentáld!