Lassú tánc.
Néztél valaha gyermeket a játszótéren?
Vagy hallgattad az eső zaját, mikor lehull a földre?
Vagy követted - e egy lepke szabálytalan röptét?
Vagy figyelted - e, a nap hogyan oldódik fel az éjszakában?
Jobban tennéd, ha lassítanál.
Ne táncolj ilyen gyorsan.
Az idő rövid. A zenének vége lesz.
Napjaidon átrohansz?
Amikor kimondod "Hogy vagy"? meghallgatod a választ?
Amikor a napnak vége van végig heversz - e ágyadon,
hogy a fejedben átfutó ezernyi gondolatnak helyet adj?
Jobban tennéd, ha lassítanál,
Ne táncolj ilyen gyorsan.
Az idő rövid. A zenének vége lesz.
Mondtad - e valaha fiadnak "majd holnap..."
anélkül, hogy siettedben észrevetted volna bánatát?
Vesztettél el jó barátságot visszahozhatatlanul
csak azért, mert nem volt rá időd,
hogy felhívd, és azt mond "Szia"?
Jobban tennéd, ha lassítanál.
Ne táncolj ilyen gyorsan.
Az idő rövid. A zenének vége lesz.
Ha ennyire rohansz, hogy elérj valahová
elveszíted az utazás örömét.
Ha egész napod lihegve rohanod át,
a kapott ajándékot mintha sosem nyitnád ki...
de az út porába dobod.
Az élet nem versenyfutás.
Fogd kezedbe inkább lassan.
És hallgasd muzsikáját.
Éld a saját életedet a maga teljességéban,
amíg teheted.
Ezt a verset egy végső stádiumában lévő rákbeteg
fiatal lány írta egy bolognai Kórházban.
Amikor meghalt, az orvosa közzétette.
Kommentáld!