“Mert
most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most
töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is
megismert Isten.”
Ha
valaki járt már vidámparkban, és látott csalóka tükröt, az tudja, hogy
milyen az amikor a kép nem tükrözi a valóságot. Belenézünk, és egy
ismeretlen arc bámul vissza ránk, mi meg azon tűnődünk, hogy vajon
tényleg így látnak az emberek, vagy csak a látszat csal. Az a jó, hogy
bemehetünk egy mosdóba, és ellenőrizhetjük a frizuránk, az alakunk, a
ruhánk, és el is van intézve, az élet megy tovább.
Nem
pont így volt Pál idejében. A korabeli tükrök nem adtak tiszta képet.
Nem tudták elérni, hogy olyan sima legyen a felülete, így egy homályos,
néhol torz arc nézett vissza. Pál nem azért írja a homályos tükröt, mert
nem lát jól, hanem azért, mert a tükör számára homályos. Amikor a háta
mögött megjelenő alak arcát ki akarta venni, nehezére esett felismerni,
hogy az vajon ki is lehet. Barát vagy ellenség?
Jelenleg
így látjuk egymást, és Istent is. Bizonyos akadályok miatt máshogy
látjuk az alakját, mint ami valójában. Isten képe el van torzítva, nem
azért, mert valaki aljas módon tönkretette a megfigyelő eszközt, hanem
azért, mert a bűn miatt eltávolodtunk, saját bűnös énünk nem enged
tisztán látni Őt.
Pál
célja lehet a miénk is. Most még csak egy részt ismerünk Istenből, de
egyszer majd lehetőségünk lesz teljes egészében szemlélni a Teremtőt.
Ne elégedj meg a homályos képpel! Várd, hogy tisztán láss!
Áldott napot!
Kommentáld!