Az alábbiakban Lackfi János költő #joejtpuszi sorozatának egyik részét adjuk közre.
Azt mondod, Isten nélkül is létezik
szeretet, lám, milyen szépen élnek
teljesen ateista emberek,
nevelik odaadóan a gyerekeiket,
gondozzák az idős rokonaikat,
a szerelmesek is minden isteni segítség
nélkül megtalálják egymás pici száját,
még jobban el is vannak,
nem nyomorítja őket, ugye,
a sok bibliai szabály.
Nyilván, csakhogy őket is
a szeretet Istene teremtette,
méghozzá szeretetre teremtette őket,
azért, hogy továbbadják, sokszorozzák,
gyurmázzák, dagasszák a szeretetet,
hadd borítsa be a világot.
Persze ha már használjuk a szeretetet,
ami isteni szabadalom,
nem árt elolvasni hozzá
a használati utasítást,
abból kiderül, hogy a szeretetet
nem elég csak használni,
fontos jól használni,
hiszen a szeretetre hivatkozva
öltek meg, csaltak meg, csaptak be,
kínoztak meg embereket,
a szeretet nevében háborúkat robbantottak ki,
gyerekek jövőjét vették el,
ha a szeretet csak üres hivatkozási alap,
és azzal töltjük meg, amivel akarjuk,
önzéssel, hatalomvággyal, bosszúszomjjal,
szadizmussal, nem sokra megyünk vele.
Mondhatom, hogy van saját szeretetem,
nem kaptam senkitől, de ez kicsit olyan,
mint ha azt állítanám, van saját vizem,
kifizettem a Vízműveknek, csak az enyém,
de aligha lenne vizem a jókra és rosszakra
egyaránt hulló eső nélkül,
a döbbenetes bőséggel hömpölygő folyók
és a duzzadó tavak nélkül,
Isten minden vizei nélkül,
melyek elöntik a világot,
és a szívünket is, ha hagyjuk.
Kommentáld!