Szent Józsefről, a jó halál védőszentjéről elmélkedett szerdai katekézisében a pápa. A mai világ hajlamos elkendőzni a halált, de a keresztény hit segít szembenézni azzal, ami mindannyiunkra vár. El kell fogadnunk a természetes halált, és az utolsó pillanatig segíteni az időseket. Az élethez való jogot meg kell védeni – figyelmeztetett.

Gedő Ágnes – Vatikán

Jézus így szólt tanítványaihoz: „Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok, melyik órában jön el Uratok. (...) Ki a hű és okos szolga, akit ura háza népe fölé rendelt, hogy idejében enni adjon nekik? Boldog az a szolga, ha ura hazatérve ilyen munkában találja! Bizony mondom nektek, egész vagyona fölé rendeli.”

Ferenc pápa folytatta Szent Józsefről szóló katekézissorozatát. Múlt szerdán a szentek közösségének értelméről szólt, ezúttal pedig a - népi ájtatosság egyik kedvelt alakjaként tisztelt - jó halál védőszentjéről elmélkedett. Szent József a názáreti házban halt meg Jézus és Mária gondoskodása közepette, ezt tartja a hagyomány.

XV. Benedek pápa száz évvel ezelőtt azt írta, hogy Józsefen keresztül egyenesen Máriához jutunk, Márián keresztül pedig minden szentség eredetéhez, ami Jézus. Szent József tiszteletét bátorítva XV. Benedek különösen a jó halál védőszentjének szerepére mutatott rá. Nemcsak múltbeli hagyományról van szó, mert a halál a jelenünk része – mondta katekézisében Ferenc pápa, majd utalt rá, hogy elődje, XVI. Benedek pápa néhány nappal ezelőtt beszélt arról, hogy 95. életévébe érve már a halál sötét kapuja előtt áll. Ezzel jó tanácsot adott nekünk. A jóléti kultúra ugyanis igyekszik kiirtani a halál valóságát, ugyanakkor a koronavírus-járvány ezt előtérbe hozta. Szörnyű volt: halál mindenütt. Sok testvérünk úgy veszítette el szeretteit, hogy nem lehetett velük az utolsó pillanatokban, ez még inkább megnehezítette a halál elfogadását és feldolgozását.

 

Ennek ellenére minden módon igyekszik a társadalom elhessegetni a vég gondolatát, mintha így elvehetné a halál hatalmát és elűzhetné a félelmet. A keresztény hit nem a halálfélelem elűzésére szolgál, hanem segít szembenézni vele. Előbb-utóbb valamennyien átmegyünk azon a kapun... – elmélkedett Ferenc pápa. Az igazi fény, ami megvilágítja a halál misztériumát Krisztus feltámadásából ered. Ez a mi bizonyosságunk: Krisztus feltámadt, közöttünk él. Ez a világosság vár minket a halál kapuján túl.

 

„Kedves testvérek, csak a feltámadásba vetett hittel nézhetünk szembe a halál szakadékával félelem nélkül.” A halál pozitív szerepet kap, mert Krisztus misztériumának fényében más szemmel nézzük az életet. Semmit nem viszünk magunkkal ebből a világból, nem véletlenül nem követi soha költöztető teherautó a halottaskocsit. Nincs értelme felhalmozni a dolgokat, ha egy nap meghalunk. A szeretetet kell halmoznunk, azt a képességünket, hogy megosszuk másokkal, amink van, hogy ne álljunk közönyösen mások szükségletei előtt. Van értelme veszekedni testvérünkkel, családtagjainkkal, barátainkkal, ha egy nap meghalunk? A halállal szemben más megvilágításba kerül sok kérdés. Kiengesztelődve jó meghalni, harag és megbánás nélkül. Ez az igazság: mind úton vagyunk ahhoz a kapuhoz.

 

Az evangélium úgy fogalmaz, hogy a halál úgy lopakodik be az életünkbe, mint egy tolvaj. Bármennyire is igyekszünk kontrollálni érkezését, akár úgy, hogy beütemezzük saját halálunkat, olyan esemény marad, amivel számolnunk kell. A keresztények számára van két biztos pont: egyrészt nem kerülhetjük el a halált, és mindent meg kell tenni azért, hogy gyógyítsuk, ápoljuk a beteg személyt. Elfogadhatatlan az eutanázia. Nem véletlenül mondjuk: hagyd békében meghalni. Nem mindegy a halál minősége sem, vagyis a fájdalom, a szenvedés minősége. Hála az orvostudománynak, ma sok mindent megtehetünk azért, hogy idős, beteg testvéreink, még ha gyógyíthatatlanok is, de szenvedéseiket enyhítve, megbékélve, szeretetünket érezve köszönjenek el tőlünk.

 

A palliatív terápia a természetes halálig való elkísérés, amit azonban nem szabad semmilyen módon siettetni. Az élethez való jog létezik, nem a halálhoz. Ez az etikai alapelv mindenkire vonatkozik, nemcsak a keresztényekre vagy a hívőkre. Ferenc pápa itt szólt arról a társadalmi problémáról, ami az idősek halálának meggyorsítását jelenti. Ha nem kapnak megfelelő minőségű és mennyiségű gyógyszereket, azzal a halálba taszítjuk őket. Ez embertelen és nem keresztényi magatartás. Az idősekre úgy kell vigyáznunk, mint az emberiség kincsére: ők a mi bölcsességünk. Ha már nem beszélnek, elveszítették értelmi képességüket, akkor is ennek a bölcsességnek a jelképei. Ők jártak előttünk az úton, és nagyon sok szép dolgot, emlékeket, tudást hagytak ránk. „Kérlek benneteket, ne szigeteljétek el az időseket, ne gyorsítsátok meg halálukat! Egy idős embert megsimogatni ugyanolyan reményteli, mint egy gyermeket, mert az élet eleje és vége mindig misztérium, amit tisztelni kell, elkísérni, gyógyítani és szeretni.”

 

Szent József segítsen minket abban, hogy a lehető legjobban éljük meg a halál misztériumát. Egy keresztény számára a jó halál Isten irgalmának megtapasztalása, aki mellettünk áll életünk utolsó pillanatában is. Az Angyali üdvözlet imájában is azt kérjük a Szűzanyától, hogy legyen mellettünk „most és halálunk óráján”. Ferenc pápa ezért a szerdai audiencia végén a haldoklókért ajánlotta föl imáját, akik most lépnek át ezen a sötét kapun, illetve hozzátartozóikért, akik gyászolják őket.

Üdvözlégy, Mária, kegyelemmel teljes! Az Úr van teveled. Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus. Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek szent anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján. Amen.