Évközi 34. Krisztus Király Vasárnapja C – Lk 23,35-43

Akarjuk-e, hogy Krisztus legyen életünk ura?

Elérkeztünk az egyházi év utolsó vasárnapjához, amelyet 1925 óta Krisztus Király Vasárnapjának hívunk. Azt gondolhatnánk, hogy igen régi lehet ez az elnevezés, és ma már nem időszerű, sőt érthetetlen, hogy Krisztust királynak nevezzük. Még időszerűtlenebbnek érezték ezt az ünnepet, amikor az 1925-ös szentév végén XI. Piusz pápa kihirdette. A szentév mottója ez volt: Krisztus békéje uralkodjék Krisztus országában!

Azokban az években világszerte, de főleg Európában sorra döntötték le a királyi trónokat. Az első világháború után Európa népei nem éppen békés hangulatban éltek. A győztesek is háborútól tépázottak voltak, a legyőzöttek pedig a megalázó párizsi és főként a kegyetlen trianoni békediktátum szörnyű következményeit nyögték, a revans vágyától felajzottan. Európa ugyanakkor a diktatórikus rendszerek megalakulásának korszakát élte. Oroszországban már 8 éve dúlt a bolsevizmus és a polgárháború. Magyarországon is megszűnt a királyság, és túl voltak már a proletárdiktatúra korszakán is.

A további helyzetelemzés helyett érdemes felidézni, hogy 1925-ben XI. Piusz pápa hogyan indokolta a mai ünnep bevezetését. Közben figyeljünk arra, hogy XI. Piusz pápa helyzetértékelése és iránymutatása mennyire alkalmazható a mai helyzetre!

„…akadtak államok is, amelyek azt hitték, hogy Istenre nincs szükség, és amelyek vallása istentelenségből és istenmegvetésből állott. Mindenütt a gyűlölet vetése érik, a népek között az irigység és vetélkedés tüze lángol, amely hátráltatja a béke helyreállítását. A mértéktelen mohóság, amely nemritkán a közjó és a hazaszeretet látszatával kendőzi magát – ebből támad a polgárok meghasonlása egymással, és az a féktelen, vak önzés, amely csak a maga javát nézi, és mindent eszerint mér és ítél meg. Alapjaiban rendült meg és a vesztébe rohan a társadalom.”

! Királycsúfolás helyett királyavatásra van szükség, elsősorban önmagunkban. El kell döntenünk, hogy engedjük-e Krisztust működni az életünkben, akarjuk-e, hogy Ő legyen életünk ura. Nem látványos, és főleg nem teátrális eseményekre kell gondolnunk, hanem a legegyszerűbb mindennapi dolgokban is azt kell tennünk, amiről úgy gondoljuk, hogy Krisztus akarja, hogy tegyük, vagy ne tegyük, amit Ő nem szeretne, ha tennénk. Imádkozzunk! Urunk, Jézus Krisztus! Te nem igényeltél magadnak evilági hatalmat, nem harcoltál az elismerésért, nem kényszerítettél senkit, hogy hódoljon előtted. Tőled távol állt a földi hatalmaskodók szívtelensége és könyörtelensége. Soha nem fölényeskedtél és nem kérkedtél csodálatos erőddel. Királyunknak hívunk Téged! Te vagy az Irgalmasság Királya, aki megadod nekünk a lelki újjászületés lehetőségét. Te vagy a Halhatatlan Király, aki feltámadásoddal legyőzted a halált és örök életet adsz nekünk. Akarjuk és kérjük, hogy légy a mi királyunk itt a földön és majd az örök életben is!