| |
| |
| |
2011.11.23.
Így Krisztus Király vasárnapja után...
,,Pilátus közbeszólt: ,,Tehát Király vagy?" ,,Te mondod, hogy király vagyok - mondta Jézus - Arra születtem, s azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, hallgat szavamra." (Jn 18,37)
,,Igen, én király vagyok" - mondtad azon az utolsó vallatáson Pilátusnak. És csak akkor mondtad.
Nem mondtad a kenyérszaporításkor. Sem a vihar lecsendesítésekor, sem a halott Lázár sírjánál, sem a megtisztult leprásnak, sem a hatalommal zengő hangodat hallgató tömegnek.
Sohasem mondtad: élted!
Élted a Te különös ,,királyságodat", amely szolgálat volt végig. Szolgáltat a szavaid igazságára éhező-szomjazó embereket. Szolgáltad a betegségben nyomorgókat. A bűnbocsánatra várókat.
A vámosokat, az utcanőket...
Az utolsó vacsorán pedig gondoltál ránk is, késői gyermekeidre, és nekünk adtak Jelenléted zálogát a Kenyérben és Borban. Hogy szolgálhass mindenkinek, minden nap, a világ végéig!
,,Igen, én király vagyok" mondtad azon az utolsó vallatáson Pilátusnak.
... Aztán válladra vetted a keresztet, felvitted a Golgotára, hagytad, hogy rászögezzenek és három óra múlva meghaltál...
Az ott állók megdöbbentek. Azért végig vártak valamire, valami csodára, amellyel ,,igazolod", hogy király vagy...
Szomorúan mellüket verve indultak haza, csalódottan, mert vesztettél.
Egy pogány százados szava volt királyságod kezdetének meghirdetője: ,,Ez valóban Isten Fia volt!" Nem zavarta őt, hogy halottan függsz a fán, lábad elé letette fegyverét, kezedbe pedig egész további életét.
|
|
Kommentáld!