„Hogy
adja meg néktek az Ő dicsősége gazdagságáért, hogy hatalmasan megerősödjetek az
Ő Lelke által a belső emberben; Hogy lakozzék a Krisztus a hit által a ti
szívetekben;”
(Efézusbeliekhez
írt levél 3. fejezet 16-17. vers)
Nagyon
furcsa álmom volt az éjjel. Álmomban épp hazaértem egy fárasztó nap után.
Ledobtam a cuccaimat, majd a vacsorával és a notebookkal az ölemben lehuppantam
a nappaliban a kanapéra, mikor egyszer csak csöngettek. Ki lehet az ilyenkor?
Úgysem
találnád ki. Az ajtóban maga az Úr, maga Jézus állt két nagy bőrönddel.
Gondolhatod,
hogy meglepődtem. Mert hát persze vártuk, hogy egyszer majd megjelenik, de csak
így váratlanul… ha tudtuk volna, hogy jön, akkor kicsit rendbe raktuk volna a
lakást, készítettünk volna számára valami különleges vacsorát…
Persze,
örömmel behívtuk, leültettük, s miközben próbáltuk eltüntetni a szanaszét
hagyott holmikat, azt kérdeztem, hogy mi járatban erre, no és mi az a két
bőrönd.
Azt
mondta, mától nálunk, mától velünk szeretne lakni.
Épp
itt Uram? – hebegtem - Láthatod, ez csak egy egyszerű panellakás. Ugyan van még
egy szoba, amit esetleg ki tudnánk Neked alakítani, de hát akkor is… Sokkal
szebb, nagyobb és kényelmesebb, Hozzád sokkal méltóbb házak vannak a környéken…
Aztán
arra gondoltam, ha Jézus nálunk fog lakni, akkor mindig, mindenhol rendnek kell
majd lenni, az íróasztalon, a konyhában, a fürdőszobában. Ha Ő mindig itt lesz,
akkor nincs TV, nincs Tour de France, nincs Gyilkos elmék, nincsenek világias youtube
videók, zenék… nem is beszélve arról, hogy akkor nincs többet veszekedés, hangos
szó, irigység, durvaság…
No,
itt ébredtem fel. S őszintén? Szétnézve a lakásban, először örültem, hogy
mindez csak álom volt, de aztán erőt vett rajtam a változás utáni vágy és csak
annyit mondtam: Uram, bárcsak itt lennél, bárcsak nálunk, bárcsak bennem, bárcsak a
szívemben lakoznál! Gyere! Forgasd fel az életem!
Kommentáld!