Az ünnep jelentése
+ Ezt az ünnepet XI. Pius pápa vezette be 1925-ben, válaszul az első világháború utáni években kialakuló növekvő nacionalizmusra, szekularizmusra és az igazságtalanság új formáira.
+ A Quas Primas enciklikában Pius pápa emlékeztette a keresztényeket, hogy az a Királyság, amelyhez tartoznak, „szellemi és lelki dolgokkal foglalkozik ... alanyaitól a gazdagságtól és a földi dolgoktól való elszakadás szellemét, valamint a szelídség szellemét követeli. Éhezniük és szomjazniuk kell az igazságosság után, és ennél is többet, meg kell tagadniuk magukat és a keresztet kell hordozniuk.” (15. sz.)
+ Az erre az ünnepre rendelt imák és olvasmányok Krisztus Királyt gazdag és változatos módon mutatják be, a Szentírás számos képére támaszkodva.
+ Az év utolsó vasárnapjára esve (a szentmise szokásos formájában) ez az ünnep a figyelmünket arra összpontosítja, aki „az emberi történelem célja, a történelem és a vágyak középpontja. a civilizáció, az emberiség központja, minden szív öröme és minden törekvés teljesítése.” ( Gaudium et spes, 45. sz.).
Imádságra és elmélkedésre
– „Milyen méltó a Bárány, akit megöltek.
hogy megkapja a hatalmat és az isteniséget,
valamint a bölcsességet, az erõt és a becsületet.
Hozzá tartozik a dicsőség és a hatalom mindörökkön örökké.” – Kezdő antifóna Jézus Krisztus Urunk, az Univerzum királyának ünnepéhez
Imádság
Mindenható Istenünk, te öröktől fogva úgy határoztál,
hogy szeretett Fiadban, a mindenség Királyában megújítasz mindent.
Add, hogy az egész teremtett világ megszabaduljon a bűn szolgaságától,
Fölségednek hódoljon, és szüntelenül dicsőítsen téged.
Aki él és uralkodik mindörökkön örökké. Ámen
Kommentáld!