Hanna összetört. A 15 éves lány nem igazán tudta, hogy kihez fordulhatna bánatában. Egyik este, a sötét szobában lerogyott az ágya mellé és becsukta a szemét. Újra és újra lejátszotta a fejében az elmúlt évek képkockáit. Azokat a képkockákat, amelyek egyáltalán nem szívderítőek. Hanna könnyezni kezdett.
Heves szívdobogással, könnyeivel küszködve, összekulcsolt kézzel szavakat intézett Istenhez. Megkérdezte tőle, hogy miért kell ez a sok szenvedés? Miért halnak meg azok, akik még élhetnének? Miért kell a sok könny, a gyász, a fájdalom és az elválás? Miért vannak bántalmazó emberek? Miért nincs béke? Annyi ehhez hasonló kérdés futott át a gondolatain. Észre sem vette és a szíve még hevesebben kezdett dobogni. Nyugtalan lett. A könnyei teljesen elborították az arcát. Aztán valami történt. Egyszercsak hirtelen megnyugodott. Már nem zakatolt olyan hevesen a szíve, a könnyei, mintha elapadtak volna és egy ismeretlen nyugalom kerítette hatalmába. Szinte érezte, ahogy valaki vállára teszi a kezét és ettől az egésze lénye megnyugodott. Akkor nem fogta fel, hogy mi is történt. Évek múlva, visszagondolva értette csak meg, hogy abban a sötét szobában, könnyeivel küszködve, nyugtalansággal a lelkében, valaki lehajolt hozzá. Isten volt ott vele!
Barátom, ne keseredj el! Bármilyen nehézséggel állj is szembe tudd, hogy Isten veled van! Ő annyiszor megígérte és annyi ígéretet teljesített már be. Miért hagyná pont ezt teljesítetlenül? Lehet, hogy olyan távol van tőlünk fizikai valójában, amit talán fel sem foghatunk. Lehet, hogy szemünkkel nem láthatjuk, de ez nem akadályozza meg abban, hogy velünk legyen. Lehetünk mélyen vagy magasan, boldogságban vagy megtört lélekkel, Isten az egyetlen, aki pontosan tudja, hogy mire van szükségünk és ő nem habozik, ha segíteni vagy vigasztalni kell.
A történet valós eseményt ábrázol. Hannát megvigasztalta. Téged sem hagy cserben!
Áldott napot!
bejegyezte: csomó hajni – június 15, 2021
Kommentáld!