– Hatodik alkalommal kerül sor a világméretű szentségimádásra. Idén egymásért imádkozunk majd. Honnan ered ennek az immár hagyományosnak mondható eseménynek az ötlete?

– Remélem, a Szentlélektől! Készülünk a NEK-re, és két olyan ünnepünk is van, amelyek kifejezetten az Eucharisztiát állítják a középpontba. Az egyik az Úrnapja, Krisztus testének és vérének ünnepe, a másik Krisztus Királyé, aki a „kenyér s bor színében Úr s Király a föld felett”. Az egész világot átfogó ima szervezésének célja kettős: egyrészt felhívni a figyelmet az eucharisztikus Jézusra, másrészt a NEK tematikájához illeszkedően imára hívni mindenkit. Idén a mottó a következő: „Aki megvall engem az emberek előtt, azt én is megvallom mennyei Atyám előtt.” Azért választottuk Jézusnak ezeket a szavait, hogy meghívjuk az embereket a NEK-re: ha sokan leszünk, akkor átütő lesz a tanúságtételünk.

– A közös szentségimádás egyik célja a NEK szervezőinek megfogalmazásában az, hogy egyre jobban szeressük Krisztust.

– Ezért imádkozunk a vasárnapi misék végén is. Jézus azt mondja, ha szerettek, tartsátok meg a parancsaimat. A szeretet fokmérője tehát az, hogy mennyire élek Jézus tanítása szerint. Ehhez meg kell ismernem őt és a tanítását. Időt kell töltenem vele. Egyszer számon kérték Teréz anyáéktól, hogy miért töltenek annyi időt az Oltáriszentség előtt ahelyett, hogy a betegekkel foglalkoznának. Azt válaszolta: ha nem végeznénk napi két óra szentségimádást, nem tudnánk felismerni a betegekben és a haldoklókban Jézust.

– Hányan csatlakoztak eddig, és milyen ez az arány a korábbi évekhez képest?

– Tavaly Krisztus Király vigíliáján 1118 helyszínen imádkoztak 54 országból, köztük olyan helyekről, mint Izland vagy Grönland. Idén bő két héttel úrnapja előtt huszonegy ország 155 pontjáról érkeztek jelentkezések, de a regisztrálók száma folyamatosan nő.

– A sok negatívum mellett nagyon sok előnye is volt a karanténidőszaknak. Ön szerint mi a legjelentősebb hozadéka annak, hogy hónapokig bezárva, a társadalomtól elszigetelve éltünk?

– Kicsit megálltunk. Sokaknak jutott idejük lelki olvasmányt olvasni, elcsendesedni. Bár a lelki áldozás lehetősége mindvégig megmaradt, a szentáldozás sokaknak hiányzott. Most még jobban felértékelődik a szentmise, az áldozás lehetősége. Kiléptünk a templom falain kívülre, az online térbe. A szentmisén való részvétel pótolhatatlan, ugyanakkor a szentmise-közvetítésekbe sok esetben többen bekapcsolódtak, mint ahányan elmentek a templomi misékre a járvány előtt. A karanténidőszak nagy ajándéka az is, hogy növelte bennünk az együttérzést azok iránt, akik betegség miatt éveken át nem jutnak el szentmisére. Ezzel összefüggésben felértékelődött az áldoztatók szerepe is, akik elviszik a betegekhez az Oltáriszentséget.

– Mi a legfőbb feladata és küldetése a világméretű szentségimádásnak? Mire elég ez a 60 perc?

– A közös szentségimádás meghívás egyrészt a Jézussal való találkozásra, másrészt arra, hogy egymásért imádkozzunk. Ha valaki egyedül vagy csak néhány társával vesz részt az imában, megerősítést jelenthet számára a tudat, hogy egy sokezres, világméretű imaközösségnek a tagja ezen a napon. Ugyanakkor, ahogyan Erdő Péter bíboros atya fogalmazott a meghívójában: „Legyen ez a világméretű szentségimádás az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra való készületünk következő állomása, s éljük át újra Isten megújító szeretetét!”

– Milyen kegyelmeket hordoz az Oltáriszentség előtt eltöltött idő?

– Jézus azt mondja: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: énfelüdítelek titeket!” Amellett, hogy imádjuk Jézust, a szentségimádásnak van egy másik vetülete is: egyszerűen csak Jézus jelenlétében vagyok, és engedem, hogy formálja a szívemet. Befogadom a szeretetét. Engedem, hogy felüdítsen. Jézus be tud tölteni örömmel, békével, szeretettel, ha odaadom neki az időmet.

– „Aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom Atyám előtt.” Ez az idei szentségimádás mottója. Nehéz ma felvállalnunk a hitünket mások előtt?

– A hit megvallása sosem könnyű, de szükséges, mert a hit hallásból ered. Az eucharisztikus kongresszusnak – a hívek hitének megerősítése mellett – éppen ez az egyik legfőbb küldetése: Jézushoz hívni másokat is. De hogyan tegyük ezt? Hogyan evangelizáljunk? Ezért indítottuk el a NEK harmadik előkészítő évében Az evangelizáció iskoláját. Érdekes, hogy a résztvevők közül sokak számára újdonság volt, hogy a hitükről lehet és kell is beszélni. Tudatosodott bennük a közös hivatásunk, amit Jézustól kaptunk: tegyünk minden népet a tanítványává. Ez minden megkeresztelt ember feladata. Ha mi nem szólalunk meg, akkor a kövek fognak. Ha pedig a sivatagban rátaláltunk az oázisra (a hitre), kötelességünk megosztani ezt mindazokkal, akik körülöttünk szomjaznak.

– Hogyan kell elképzelnünk a június 13-i alkalmat? Hiszen a járvány miatt – fizikai értelemben – sokan nem lesznek jelen az Oltáriszentség előtt.

– Az előírások megtartása mellett már össze lehet gyűlni a templomokban. Ugyanakkor a járványügyi helyzetből adódóan most otthonról is be lehet majd kapcsolódni a szentségimádásba személyes imával, rózsafüzérrel, zsolozsmával, szentírásolvasással. Több plébánia is közvetíteni fogja a szentségimádását a közösségi oldalakon. Az a fontos, hogy lélekben együtt vagyunk! A világméretű szentségimádás szervezői mindenkit arra kérnek, hogy minél több embert hívjanak a közös imára.

Jelentkezni a https://corpusdomini.iec2020.hu/#/ oldalon lehet.

Magyar Kurír

Az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2020. június 7-i számában jelent meg.