A Szatmári Római Katolikus Egyházmegye területén szolgálatot teljesítő szerzetesrendek képviselőinek jelenlétében mutatta be Schönberger Jenő püspök február 2-án, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén, a Megszentelt Élet világnapján a legszentebb áldozatot.

A délelőtt tizenegy órától kezdődött ünnepi szentmise elején paptestvéreivel a jobb mellékoltárnál elhelyezett asztalhoz vonult – a hívek gyertyáihoz – és onnan köszöntötte a szerzeteseket: „A mai napon azt ünnepeljük, hogy a Szűzanya felajánlotta, átadta Istennek az Ő egyszülött Fiát, de önmagát is a Mindenhatónak ajánlotta. Ugyanúgy ajánlják a szerzetesek is életüket, munkájukat, önmagukat Istennek. Ezért hálásan mondunk ma köszönetet azoknak, akik a Boldogságos Szűzanya példájára egészen Istennek szentelik magukat.”

Prédikációjában a fény ünnepének nevezte Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepét: „A mai ünnep a fény ünnepe. Az Úr fényt hozott a világ sötétségébe, és fényt hoz annak lelkébe, aki átadja mindenét Istennek. Mária rábízta gyermekét, önmagát, és mindkettejük sorsát Istenre. Lelkében bizonyára átadott minden bizonytalanságot, félelmet is, ami a jövővel kapcsolatban szorongatta. A mai ünnep arra hív, adjuk át mi is szívünket és mindazt, ami benne van, Istennek, Jézusnak. Ha átadjuk minden örömünket, és a szívünkben levő fájdalmakat is, ha fölfedezzük ezek mögött a megváltás erejét, akkor betölt az Ő fénye.”

A szerzetesek szemlélődők, akik mindennap Krisztust érintik: „A mai ünnepnek az a rendkívülisége, hogy az egyházmegyénkben dolgozó szerzetesek megmutatták magukat. Különböző öltözetben, mindenki a maga egyenruhájának megfelelően, égő gyertyával végigvonult közöttetek. Az ő ünnepük is a mai, hiszen ők azok, akik valamikor – és mindennap újra és újra – átadták önmagukat Istennek, úgy, ahogyan a Szűzanya átadta egyszülött fiát és önmagát. Az élet különböző területein dolgoznak, és bár mindenkinek a kezében égő gyertya volt, de ezek a gyertyák igazából a szívükben vannak. Ők a megmondhatói, hogy amikor életüket Istennek adták, akkor tulajdonképpen találkoztak az Úrral. Apostolok ők, szemlélődők, akik mindennap Krisztust érintik. Bármelyiküket megkérdeznétek, hol találkoznak Krisztussal, azt mondanák, amikor egy beteget látogatnak, egy gyermeket tanítanak, egy elesettet fölemelnek, amikor szeretetüket, jóságukat osztogatják, Krisztushoz hasonlóan.”

Schönberger Jenő püspök köszönetet mondott a szerzetesekért: „Ma, ezen az ünnepen, mint az egyházmegye püspöke köszönöm meg azokat a testvéreket, akik Krisztussal találkozva, egy életre elkötelezték magukat mellette. Akik nem mást akartak az életükkel kezdeni, mint, hogy Krisztus életéhez hasonlóan elajándékozzák azt testvéreiknek. Istennek köszönöm meg a kegyelmet, mellyel nap, mint nap elhalmozza őket. De megköszönöm őket, magukat is, hogy Istentől elfogadták ezt a kegyelmet, meghallották a hívó szót, kimondták az igent, és nem vonták vissza, hanem mindennap megújítva végzik azt, amit általuk az egyházmegyénkben a Szentlélek végez. Legyünk mindannyian hálásak az ő lemondásukért, az áldozatvállalásukért, a munkájukért. Igazi misszionáriusok ők azzal, ahogyan megélik az evangéliumot.”

Az egyházmegye főpásztora a magyar nyelvű szentbeszéd után román nyelven is szólt a szerzetesekhez és hívekhez, majd a szentmise az áldozati liturgia bemutatásával folytatódott. A legszentebb áldozat bemutatása után, a hívek elvették a megszentelt gyertyát, amelyet majd otthon, ima közben meggyújtva Krisztusra, mint a Világ Világosságára emlékeznek – számolt be szerkesztőségünkben Józsa János, a Szatmári Egyházmegye sajtóreferense.

Magyar Kurír