„Jobb a
hosszútűrő az erősnél; és aki uralkodik a maga indulatján, annál, aki várost
vesz meg.”
(Példabeszédek könyve 16. fejezet 32. vers)
Egy
gazdag ember egy nap kiment a piacra, hogy munkásokat keressen. Jó pénzt ígért,
így szép számmal akadt vállalkozó. Hogy mi volt a feladat? Az udvarán álló
kútból kellett felhúzni, és gondosan egy vesszőkosáron átönteni az összes vizet
egy mesterséges kis medencébe, mindaddig, míg a kút vize teljesen ki nem fogy.
A felbérelt munkások nagy lendülettel hozzá is
fogtak a vízhordáshoz, ám ahogy egyre jobban haladt az idő, egyre melegebb
lett, a víz is lassan apadt, meg ők is fáradtabbak lettek, azt mondták: Igaz,
hogy jó fizetést ígértek, de ez így nagyon fárasztó és értelmetlen munka.
Keressünk valami hasznosabb tevékenységet! - így mindent otthagytak és
elmentek.
Egyikük azonban ott maradt és azt mondta magában: Ha
a munkaadó szerint ez nem értelmetlen dolog, és még fizet is érte, akkor én
egyedül is megcsinálom.
Így, szorgalmasan és kitartóan húzta, vitte és a
kosáron át öntötte a vizet a medencébe. Ahogy a kút vize apadt, egyre zavarosabb
és iszaposabb lé került a vödörbe, míg egyszer csak a vesszőkosárban egy
csodaszép gyémánt pecsétgyűrű akadt fenn.
Szólt is a gazdának, aki nagyon megörült, hogy
előkerült a családi öröksége. A munkás ekkor értette meg, hogy miért is kellett
ezt az értelmetlennek látszó dolgot végezni. És a bérén felül még külön
jutalmat is kapott.
Ez a kis tanmese azt üzeni:
Az Örökkévaló Isten olyan kitartó munkásokat keres;
Akik, akkor is hűségesek maradnak Hozzá, amikor
mindenki más feladja és elmegy.
Akik, akkor is elvégzik a rájuk bízott feladatot, ha
nem látják azonnal annak eredményét, értelmét.
Legyen előttünk ma Jézus két ígérete:
„Aki mindvégig kitart, az üdvözül” (Máté 24:13)
„Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet
koronáját” (Jel 2:10).
Áldott napot!
Bejegyezte:
Szilárd
–
szeptember 30, 2020
Kommentáld!