“Teljes örömnek
tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, tudva, hogy
hitetek próbája állhatatosságot eredményez.”
Jakab levele 1:2-3
Mennyivel
könnyebb lenne, ha nem lennénk kísértve, és nem kéne küzdenünk saját
természetünk ellen. Sokkal egyszerűbb lenne az élet. Hányszor jut
eszünkbe ez a gondolat. Jobb lenne, ha nem lenne kísértés. Akkor nem
kéne küzdenünk, vagy gondolkodnunk.
Jakab
mégsem erről beszél. Az ő olvasatában a kísértés nem ilyen negatív
fogalom. Persze nem arról van szó, hogy pozitívum az, hogy bűnösök
vagyunk, de van egy szempont amit ritkán gondolunk végig, és rávilágít
levelében.
Azt mondja,
hogy tartsátok örömnek a kísértést! Furcsa gondolat ez. Örüljünk annak,
hogy kísértve vagyunk. Olyan ez, mintha azt mondanánk egy betegnek,
hogy örüljön annak a kórnak, ami ellen küzd. Abszurd gondolat. Pont
ezért nem hagyja ennyiben Jakab, hanem kifejti, miért örüljünk neki.
Örülj a
kísértésnek, mert az egy próba. A próbák nem azért vannak, hogy
elbukjunk rajtuk. Persze sokszor megtörténik, de nem az a lényeg.
Ugyanaz a célja, mint egy dolgozatnak az iskolában. Leméri, hogy hol
tartunk, és ideális esetben segít a fejlődésben. Segít abban, hogy
meglássam a gyenge pontot. Azt a részét a tudásomnak, vagy a
gyakorlatomnak, ami nem megy a legjobban. Kikristályosodnak a fejlődési
területek.
Jakab azt
mondja, hogy a kísértésnek örülhetünk. Azt jelenti, hogy erősödhetünk.
Hogy megtanulhatjuk a legközelebb jobban csinálni. Senki sem mondja,
hogy ez könnyű lesz, de az csak tőlünk függ, hogy sírunk miatta, vagy
örülünk neki.
Gyakorolj kitartóan, állj ellen a kísértésnek, és örülj annak, hogy fejlődsz!
Áldott napot!
Kommentáld!